Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

mondása mellett teljes szabadságot ad a tanulók szüleinek az iskolatípus megválasztásában. Ezt az elgondolást tükrözi vissza az iskolák iskolafenntartók szerinti statisztikájának ötven év alatt történt alakulása *

4 1868/69 1879/80 1886/87 1897/98 1904/05 1907/08 állami iskola 1.6% 4.4%: 8.4% 12.1% 14.1% községi iskola 3.8% 10.5% 10.9% 10.6% 8.8% 8.4% felekezeti iskola 95.4% 87.4% 83.6% 79.6% 77.3% 75.7% Az 1868 :XXXVIII. tc. életbelépése után tehát* megindul a községi iskolák létesítése s az állami iskoláknak az első két évtizedben csekély száma mutatja, hogy ilyen iskola csak ott létesült, ahol sem a község, sem az egyház nem tudott gondoskodni az iskoláztatásról. A községi iskolatípus azonban túlságosan nagy terheket rótt a községre s ezért lassan elsorvad. Helyét az állami iskolák foglalják el. A felekezeti iskolák aránya félszázad alatt majdnem 20%-kai romlott ugyan, de mégis abszolút többségben marad. Ennél a csökkenésnél azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a millenium után a magyar egyházközségek tömegesen adták át iskoláikat az államnak. A nemzetiségek közoktatásügyi szükségleteit tehát a kiegyezéstől Trianonig majdnem kizárólag saját hitvallásos népiskoláik elégítették ki, amelyek a nemzetiségi egyházaknak biztosított autonómia védelme alatt szabadon működhettek és az állami iskolákéval egyenértékű képesítést adhattak az ott saját anyanyelvén tanuló és saját kultúrájában nevelkedő nemzetiségi tanulónak. A nemzetiségi kérdés magyarországi fejlődéséről szóló külföldi irodalom megállapítja, ~hogy a kiegyezés utáni törvényhozásunk letért az 1868:XXXVIH. és XLIV. tc. útjáról, amelyek ellen egy olyan hivatásos magyargyűlölő, mint Onisifor Ghibu sem tudott kifogást emelni.

5 Az elhajlásra példának az 1868 és 1914 között alkotott iskolai törvényeket szokták felhozni. A kiegyezési kor nemzetiségi és iskolapolitikáját már egyik előző fejezetünkben ismertettük, most tehát a tételes jogszabályokon és azok magyarázatán keresztül mutatjuk be azt, hogy milyen irányba fejlődött az oktatásügy a 68-as törvények megalkotása óta? 2. Az elemi népiskolák közül az 1868:XXXVIIL és XLIV. tc. sem az államiáknál, sem a nem államiaknál nem írta elő a magyar 4 Magyar Statisztikai Közlemények 31. k., 30. 1. — Magyart Piroska: A oagymagyarországi románok iskolaügye. Budapest, 1936, 30—31. 1. — V. ö. Lukács György: A nemzetiségi kérdés Magyarországon. Magyar Külpolitika, XXIV. évf., 1943. 5. sz., 3. 1. 5 Ghibu Onisifor: ViaÇa si organiza^ia bisericeascâ si sçolarâ ín Transilvania si Ungaria. Bucuresti, 1915, 122—124. 1. Ghibunak ezt a müvét kiegészíti „Scoala româneascâ ' din Transilvania si Ungaria" (Bucuresti, 1915) c. könyve. Mindkettő magyar kivonatát lásd: Az erdélyi és magyarországi román egyházak és iskolák élete és szervezete a világháború előtt. Román források alapján kiadja a „Magyar Kisebbség" nemzetpolitikai szemle. Lúgos, é. n. 68. 1. — V. ö. Magyari i. m. 34. 1. >