Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

b) A nem állami iskolák és intézetek felállítására, jogviszonyaira és nyelvére vonatkozóan az 1868:XLIV. tc. 26. §-a a következőket írja elő: „Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen úgy, mint a községeknek, egyházaknak, egyházközségeknek: úgy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar- és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván, szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. Az ilyen módon létrejött művelődési és egyéb intézetek — az iskolák azonban a közoktatást szabályozó törvény rendeleteinek megtartása mellett — az állam hasonló természetű és ugyanazon fokú intézeteivel egyenjogúak. A magán intézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. A társulatok s általok létesített intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezéseikben a nyelv használatára nézve a 23. § határozatai lesznek szabályozók." A nem állami iskoláknak a kormánnyal való érintkezésének nyelvét a törvény 25. §-a hasonló szabadelvűséggel szabályozza: „Ha magánosok, egyházak, magán társulatok, magán tanintézetek és törvényhatósági joggal nem bíró községek a kormányhoz intézett beadványaiknál nem az állam hivatalos nyelvét használnák: az ily beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközlött hiteles fordítás is melléklendő." Az állami és nem állami iskolák közötti viszony és a reájuk vonatkozó jogszabályok helyes értékelése szempontjából fontos tekintetbe venni azt, hogy Magyarországon történetileg először a felekezeti iskolák fejlődtek ki s az állam csak a felvilágosodás korában kezd az iskolaügy iránt érdeklődni. Míg a XX. század folyamán Európaszerte a közoktatásügy az állami oktatás irányába fejlődik, Magyarországon a felekezeti iskolák a világháborúig megtartják eredeti jelentőségüket. Az 1868:XXXVTII. tc. teljes egészében meghagyja az egyházak iskolaügyi önkormányzatát. Eötvös elgondolása szerint a község által létesített felekezeti iskolatípus csak ott lép működésbe, ahol a hitfelekezet nem tud gondoskodni az iskolázásról, az állami iskola pedig csak kisegítő szerepet játszik ott és addig, amíg az egyház vagy politikai község nem tud saját erejéből iskolát állítani. Az állam szerepe e szerint csak az iskolák színvonalának biztosítására korlátozódik s a tankötelezettség kidik, amely mellett több szeminárium dolgozik, a román és szláv füológia keretében pedig a nemzetiségi nyelveket is müvelik. A debreceni m. kir. Tisza István tudományegyetem főként a tót és rutén, a szegedi m. kir. Horthy Miklós tudományegyetem pedig a szerb, horvát és román nyelvvel foglalkozik külön szeminárium keretei között.