Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 20. §-a hasonló kötelezettséget ró a községi, önkormányzati és állami tisztviselőkre, sőt a 21. § fegyelmi vétségnek minősíti e kötelezettség elmulasztását. „20. §. Azok a községi tisztviselők, akik a szükséges nyelvismerettel nem rendelkeznek, kötelesek a községbeli kisebbségek nyelvét, más önkormányzati és az állami hatóságnál s hivataloknál alkalmazott tisztviselők pedig kötelesek az illető hatóságnál, hivatalnál az előző rendelkezések értelmében használható kisebbségi nyelvet a külön törvényben megállapított jogi következmények terhe alatt két éven belül akként elsajátítani, hogy a jelen rendelet nyelvi követelményeinek megfelelhessenek. 21. §. A jelen rendeletben a köztisztviselőkre nézve megszabott nyelvhasználati szabályok megszegése fegyelmi vétség, amely ismétlés, vagy szándékosság esetében a súlyosabb fegyelmi vétségekre megállapított büntetés alá esik." Ezzel a nemzetiségi nyelvek elsajátításának kötelezettsége megkapta azt a szankciót, amelyet a jogi és politikai irodalom az előző rendelkezésnél annyira sürgetett. 4 V ÍA bíróságoknál a nemzetiségi nyelvek használatát a törvényhozó azáltal kívánta előmozdítani, hogy egyrészt a nemzetiségek megfelelő képesítésű egyéneinek helyet kívánt biztosítani a bírói karban, másrészt az országban divatozó nyelvek ismeretét minősítő kelléknek írta elő a bírák, ügyészek és közjegyzők szamara. A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 :IV. tc. 4. §-a következő rendelkezést tartalmazta: „A bírói állomások betöltésénél különös figyelem fordítandó arra, hogy a kinevezések az első folyamodású törvényszékeknél és az egyes bíróságoknál a 6. és 7. §§-ban meghatározott képzettség mellett lehetőleg az első folyamodású törvényszéki kerület kebeléből és az 1868: XLIV. tc. 27. §-a határozmányához képest az illető törvényszéki kerületben lakó különböző nemzetiségi egyénekre való méltányos tekintettel történjenek." Ugyanazon törvény 6. §-a a bírói hivatal viselésének feltételeit tárgyalva kimondja, hogy bírói hivatalt csak olyan magyarországi honpolgár viselhet, aki: „A 15. § utolsó bekezdése szerint a jelenleg alkalmazásban levő köztisztviselők kötelesek a hatóságuk területén élő nemzeti kisebbségek nyelvét két év alatt megtanulni. Már 1907-ben a 152.635/1907. B. M. szám alatt kibocsátott körrendelet hangsúlyozottan kiemeli, hogy különösen a járási tisztviselő csak akkor nyerheti meg teljes mértékben a gondozására bízott nép bizalmát és csak akkor szerezhet magának a közönségre üdvös befolyást, ha a lakosság nyelvét ismeri. Mivel a most említett körrendeletben hangsúlyozott szempontoknak jelentőségét az azóta eltelt nehéz idők tetemesen fokozták: ennélfogva a magam részéről hazafias kötelességévé teszem a jelenlegi tisztviselői karnak, hogy a rendeletben megszabott nyelvi követelésnek teljes odaadással igyekezzék megfelelni." Hasonló rendelkezést tartalmazott az 5838/1920. P. M. sz. rendelet 7. §-a, kilátásba helyezve azt is, hogy ahol egyes hatóságoknál és bizottságokban nincsenek olyan tisztviselők és közegek, akik a nyelvi követelményeknek megfelelnek, vagy az illető nyelv két éven belül való elsajátítására készségüket nem fejezik ki, a megfelelő személyzetről kinevezések és áthelyezések útján fog gondoskodás történni."
