Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

,,d) az 1868 :XLIV. tc. rendeleteinek megfelelni képes, melynek 13. §-a ezentúl is csak a felsőbb bíróságokra értetik."

6 Az 1869:IV. tc. 6. és 7. §§-aiban a bírók számára előírt feltételeket követelte meg a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló 1883:XLIII. tc. 3. §-a e bíróság bírói képesítésű ítélőbíráitól, majd az ezt hatályon kívül helyező és a m. kir. közigazgatási bíróságról szóló 1896:XXVI. tc. 5. §-a e bíróság azon tagjaitól, akik a magasabb bírói hivatalok viselésére képesített egyének sorából kerülnek ki. Itt azonban a nemzetiségi nyelvek ismeretének nincs jelentősége, mivel a felsőbb bíróságok hivatalos nyelve a magyar. A bírók nyelvismereti kötelezettségét az ügyészekre a kir. ügyészségről szóló 1871:XXXIII. tc. 15. §-a terjesztette ki a következő rendelkezésével: „A kir. ügyészséghez csak az nevezhető ki, aki az 1869 :IV. tc. 6. és 7. §§-aiban foglalt képesítési kellékekkel bír." Az 1897:XXXIII. tc. az esküdtek számára csak a magyar nyelv kötelező ismeretét írta elő, de ugyanakkor a nemzetiségi nyelvekre is súlyt helyezett, amikor 9. §-ában elrendelte, hogy az esküdtek névjegyzékének tartalmaznia kell, hogy az abba felvett állampolgár „az országban használatban levő nyelvek közül melyiket beszéli, melyiket használja túlnyomóan, melyik az anyanyelve...". A kir. közjegyzőkről szóló 18r4:XXXV. tc. 2. §-a szerint közjegyző csak az lehet, aki az államnyelv ismerete mellett „az 1868: XLIV. tc. rendeleteinek megfelelni képes". E rendelkezés helyébe az 1886:VII. tc. 1. §-a lépett, mely szerint csak az nevezhető ki közjegyzőnek, aki az állam hivatalos nyelvének ismerete mellett „amennlyiben szükséges az 1868:XLIV. tc. intézkedéseinek megfelelni tud". A törvény 7. §-a azt is kimondja, hogy „az okiratoknak más, mint magyar nyelven való felvételére az igazságügyminiszter csak akkor adhat engedélyt, ha az illető azt, hogy kellő jártassággal rendelkezik abban a nyelvben, külön igazolja". A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 15. §-a az 1S68:XLIV tc. 27. §-a alapján kimondotta, hogy a bírói állásokra a nemzeti kisebbségekhez tartozó, a szükséges nyelvekben jártas és egyébként is képesített személyek alkalmaztassanak.

7 6 Az 1868:XLIV. tc. 13. §-ának értelmezésére vonatkozóan lásd „a bíróságok előtti nyelvhasználat"-ról szóló §-t. 7 E szakasz végrehajtásáról az 1262/1920. I. M. sz. rendelet 5. és 6. §-a így intézkedik: „5. 8. A járásbíróságoknál és törvényszékeknél a felügyelő hatóságok haladéktalanul kötelesek gondoskodni annak megállapításáról, hogy a jelenleg alkalmazásban levő bírák és bírósági akalmazottak az előbbi §-ban érintett nyelvi követelményeknek megfelelnek-e. Azokat a bírákat és bírósági alkalmazottakat, akik a nyelvi követelményeknek meg nem felelnek, fel kell hívni, hogy az idézett rendelkezésben megszabott két éven belül a nyelvi követelményeknek megfelelni törekedjenek. A felügyelő hatóságok alkalmas módon ellenőrzik a felhívás eredményét. A felügyeleti vizsgálatnak a jelen §-ban említett körülményekre is ki kell terjednie. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 417