Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

„A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetőségig ezek nyelvét használják." A törvényhatóságok belső ügyvitele tekintetében későbbi nyelvi rendelkezéseket alig találunk

1 s erre nem is volt már szükség, miután a törvényhozás a köztisztviselőkkel szemben olyan követelményeket állított fel, amelyek feltételezik a magyar nyelv ismeretét. A felekkel nemzetiségi nyelven való érintkezés kötelezettségét azonban továbbfejlesztette és gyakorlati végrehajtását biztosította a nemzetiségi törvényt követő jogalkoás. A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870:XLII. tc.-nek a tisztviselők választásáról szóló fejezetében a 68. § 2. bekezdése úgy rendelkezett, hogy „a jelöltek névsorát a 66. és 67. §§ korlátai között s tekintettel az 1868:XLIV. törvény határozványaira is, a kijelölő választmány állítja össze...". Ezt a törvényt a törvényhatóságokról szóló 1886: XXI. tc. helyezte hatályon kívül, de ennek 82. §-a a 2. bekezdésben fenntartotta az előző törvény idézett rendelkezését: „a jelöltek névsorát az 1883:1. tc. korlátai között és tekintettel az 1868:XLIV. tc. határozványaira is, a kijelölő választmány állítja össze...". A vármegyei tisztviselők és elsősorban a főszolgabírák és szolgabírák nemzetiségi nyelvismeretére visszatért Andrássy Gyula belügyminiszter 1907 december 25-én kelt 152.635/1907. B. M. sz. körrendelete valamennyi vármegyei törvényhatósághoz a vármegyék járási tisztviselőitől megkívánandó nyelvismeretről.

2 A rendelet többek • "között a következőket tartalmazza: „Ügy a közigazgatás zavartalan menetére, mint a közlakosság érdekeire való tekintetekből különös súlyt kell helyeznem arra, hogy azok a vármegyei tisztviselők, akik a néppel hivataluknál fogva folytonos és sűrű érintkezésben vannak, tehát első sorban a járási főszolgabírák és szolgabírák, az illető járás lakosságának nyelvét bírják, vagy legalább is oly mérvű nyelvismerettel rendelkezzenek, hogy a néppel akadálytalanul érintkezni, annak előadását megérteni, saját intézkedéseiket pedig megértetni képesek legyenek." A belügyminiszter egyúttal felhívta a vármegyék figyelmét arra, hogy a lakosság nyelvét nem értő tisztviselőktől e hiány pótlását kérjék. Argus szerint ez a rendelet szankció nélkül csak pium desiderium fog maradni.

3 A későbbi törvényhozás ebben a tekintetben szankciót is hozott. 1 Az 1848 :V. és II. erdélyi tc.-ek módosításáról szóló 1874:XXXHI. tc. szerűit műiden törvényhatóságban és városban, mely képviselőt küld, központi választmány alakítandó a választói névjegyzékek összeállítására, kügazítására és a választások vezetésére. A 23. §. szerint „a központi választmány belső ügykezelési nyelvét illetőleg az 1868:XLIV. tc. szabályai irányadók." 8 Rendeletek Tára 1907, 2108—2109. 1. 3 Argus: Nemzetiségi politikánk hibái és bűnei. 67—68. 1.