Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

Az 1868:XLIV. tc. 6. §-ának kissé laza megfogalmazását a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 11. §-ának 2. bekezdése — a községi tisztviselők nyelvhasználatának kérdését a fennebb idézett első bekezdésben szabályozva — a következőképen tisztázza: „A járási s törvényhatósági központi tisztviselőkre ez a kötelezettség akkor áll fenn, ha a fél anyanyelvét az illető járás vagy törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének." A járási és törvényhatósági központi tisztviselőknek tehát csak akkor kell a nyelvi kisebbséghez tartozó állampolgárok nyelvét használniok, ha a velük való érintkezés hivatalos és szóbeli, ha az illető anyanyelvén fordul a tisztviselőhöz és ha az a nyelv, amelyen a fél a tisztviselőhöz fordul, az illető járás vagy törvényhatóság lakossága legalább egyötöd részének anyanyelve. 3. Az állami tisztviselők nyelvhasználatáról a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 11. §-ának 3—5. bekezdése a következőképen rendelkezik: „Az állami tisztviselőkre e tekintetben a következők irányadók: a) ha az állami hatóság vagy hivatal működési köre egy községre, egy járásra, vagy ennél kisebb területre terjed, az illető állami hatóságnál, hivatalnál alkalmazott tisztviselők a hozzájuk anyanyelvükön forduló felek nyelvét abban az esetben kötelesek használni, ha ez az illető községben, járásban a lakosság legalább egyötödének anyanyelve; b) minden más állami hatóság vagy hivatal tisztviselői pedig akkor, ha e nyelvet azon törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének, amely törvényhatóság területén az illető állami hatóságnak, hivatalnak a székhelye van. Ha az eljáró tisztviselő az illető nyelvben nem jártas, tolmácsot kell alkalmazni. A nyelvi kisebbséghez tartozó magyar állampolgárral felvett jegyzőkönyvnek azt a részét, amelyet a fennálló szabályok szerint az érdekelteknek alá kell írnia, mint eddig, úgy a jövőben is a fél anyanyelvén meg kell magyarázni. Emellett annál a hatóságnál és hivatalnál, amelynek nem az állam hivatalos nyelvén benyújtott beadványokra hozott határozatai a 10. § értelmében a beadvány nyelvén is közöltetnek, a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely a fél fontos nyilatkozatait tartalmazza, a fél kívánságára egész terjedelmében le kell fordítani; a fél az aláírást a lefordított szövegnél teljesíti." A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 11. §-ának fentebb idézett 4. és 5. bekezdése nemcsak az állami, hanem a törvényhatósági tisztviselőkre is vonatkozik. A hivatkozott 10. §-t a kérvényezési jogról szóló fejezetben tárgyaltuk. E szerint a község, járási hatóság, vagy közeg, a törvényhatóság s annak központi közegei a fél kívánságára akkor közlik határozataikat a beadvány nyelvén, ha e nyelvet az illető község, járás, illetve törvényhatóság lakosságának legalább egyötöde vallja anyanyelvének. Az állami hatóságok vagy hivatalok részére határozataiknak a beadvány nyelvén való közlési köte-