Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

Ha az említett személyek a közlés után kérik a bírósági határozat­nak hiteles fordítással ellátását, ezt ki kell adni, ez azonban az eljárás folytatását semmi irányban sem akadályozhatja. 14. §. A kir. járásbíróság és kir. törvényszék az olyan személyekkel, akik előtte a 12. § szerint anyanyelvük használatára jogosultak, kíván­ságukra szóbeli érintkezésben is anyanyelvüket köteles használni; ha a bíróság eljáró tagja az illető nyelvben nem jártas, tolmácsot kell alkal­mazni. Ha a jegyzőkönyvet az említett személynek a szabályok értelmé­ben alá kell írnia, az aláírás alá kerülő szöveget, mint eddig, úgy a jö­vőben is a fél anyanyelvén meg kell magyarázni. Emellett a jegyzőkönyv­nek azt a részét, amely a fél fontos nyilatkozatait tartalmazza, a fél kí­vánságára egész terjedelemben le kell fordítani anyanyelvére; a fél az aláírást a lefordított szövegnél teljesíti." Az 1868:XLIV. tc. 7. és 8. §-ában abból a feltételezésből indul ki, hogy a felet a bíróság előtt nem képviseli ügyvéd. Ha ugvanis a polgári vagy büntető perek ügyvéd közbejöttével folytatódnak, akkor a 9. § szerint mind a perlekedésnek, mind a hozandó ítéletnek nyelvére nézve addig, míg az első bíróságok végleges rendezése és a szóbeli eljárás behozatala fölött a törvényhozás nem határoz, az addigi gyakorlat mindenütt fenntartandó. A 4800/1923. M. E. sz. rendelet nem tesz különbséget ügyvéd közbejöttével vagy a nélkül folyó perek között, de ugyanakkor 12. §-ának 2. bekezdésében ki­mondja, hogy „Ügyvédek, a helyettesítésükben fellépő, valamint az ügyvédekkel egy tekintet alá eső személyek akár saját ügyeikben, akár mint meghatalma­zottak járnak el, mindenkor az állam hivatalos nyelvét kötelesek hasz­nálni." A polgári perrendtartásról szóló 1911:1. tc. e rendelkezések kiegészítéseképen még néhány nyelvi kérdést is szabályoz. A 100. § 5. bekezdése szerint „ha az ügyvéd részére szóló meghatalmazás nem magyar nyelven van kiállítva, a meghatalmazott annak magyar fordítását is köteles bemutatni". A 134. § 1. bekezdése értelmében a keresetlevelet a per bíróságánál magyar nyelven írásban kell be­nyújtani, a 332. § pedig a következőképen rendelkezik: „A bíróság elrendelheti, hogy a fél az olyan okiratöt, amely nem magyar nyel­ven van szerkesztve, hiteles fordításban mutassa be. Ha a fordítást a fél csak nagyon nehezen szerezhetné meg és a szükséghez képest ezen az eseten kívül is, a bíróság a fordításról a fél költségére hiva­talból is gondoskodhatik." A 100. és 332. §§ rendelkezései épen úgy alkalmazást nyerhetnek a nemzetiségi, mint a külföldi nyelveken kiállított meghatalmazások és okiratok tekintetében. 2. Az 1868:XLIV. tc. 12. §-a a felebbezett perekre vonatkozóan a következőképen intézkedett: ' „A felebbezett perekben, ha azok nem magyar nyelven folytattattak, vagy nem-magyar okmányokkal vannak ellátva, a felebbviteli bíróság mind a pert, mind az okmányokat, a mennyiben szükséges magyarra for­díttatja azon hiteles fordítók által, akik a felebbviteli bíróságoknál állam­költségen lesznek alkalmazva s a pert ezen hiteles fordításban veszi vizs­gálat alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom