Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

Végzéseit, határozatait és ítéleteit a felebbviteli bíróság mindig az állam hivatalos nyelvén fogja hozni. Leküldetvén a per az illető első bírósághoz, ez köteles lesz a felebbviteli bíróság végzését, határozatát vagy ítéletét minden egyes félnek azon nyelven is kihirdetni s illetőleg kiadni, a melyen ez azt kívánja, a mennyiben az a nyelv a bíróságnak ügykezelési vagy a törvényhatóságnak valamelyik jegyzőkönyvi nyelve volna." Az 1868:XLIV. tc. megalkotásakor alsófokon az önkormányzatok látták el az igazságszolgáltatást s innen vitt a felebbvitel útja a magasabb fokú királyi bíróságokhoz, a kir. ítélőtáblához. Az 1911:1. tc. 478. §-a értelmében a felebbezési bíráskodást a járásbíróságtól felebbezett perekben a felettes kir. törvényszék, a kir. törvényszéktől felebbezett perekben pedig a felettes kir. ítélőtábla gyakorolja. A kir. ítélőtábla, mint felebbezési bíróság, egyéb intézkedés hiányában, az 1868:XLIV. tc. 12. §-ának megfelelően jár el a felebbezett perekben. A törvényszék nyelvhasználatát, függetlenül attól, hogy mint elsőfokú, vagy mint felebbezési bíróság jár-e el, a 4800/1923. M. E. sz. rendelet 13. és 14. §-a szabályozza s ezért a felebbezett pereknek is e rendelet előírásai szerint kell vitetniök a törvényszék előtt, ami a nemzetiségi nyelvhasználatnak az 1868: XLIV. tc. 12. §-ánál szélesebb körben való alkalmazását jelenti. Az 1868:XL3V. tc. 13. §-a szerint „az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar". Az 1869 :IV. tc. 6. §-ának d) pontja kimondta, hogy ez a rendelkezés a bíróságok államosítása után is „csak a felsőbb bíróságokra értetik". Így tehát az alsóbbfokú bíróságok körében a nemzetiségi nyelvhasználatnak továbbra is fennmaradtak a törvény 7—11. §§-aiban biztosított lehetőségei. Végül meg kell még említenünk, hogy az 1881 :LIX. tc. 94. §-a a budapesti tőzsdebíróság, az 1909 : XVI. tc. 1. §-a a magyar főudvarnagyi bíróság hivatalos nyelvének a magyar nyelvet állapította meg. 3. Magánfeleknek a bíróságok előtti nyelvhasználatáról a 4044/ 1919. M. E. sz. rendelet is tartalmazott rendelkezéseket s ennek alapján adta ki Bárczy István igazságügyminiszter 1920 január 17-én „a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról szóló kormányrendelet törvénykezési szabályainak végrehajtásáról" az 1262/1920. I. M. sz. rendeletet.

2 Ennek bevezetése a következőképen szól: „A nemzeti

3 egyenjogúságról szóló 1868:XLIV. tc. 13. §-a szerint az államkormány által kinevezett minden bíróság hivatalos nyelve kizárólag a magyar ugyan, de emellett az igazságszolgáltatás terén is érvényesül az az alapelv, hogy valamely nemzeti kisebbséghez való tartozásból előny vagy hátrány senkire sem háramolhat. Ennek megfelelően a magyar kormány a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról 4044/1919. M. E. sz. alatt kiadott rendeletének 10., 11. és 15. §§-aiban olyan rendelkezéseket állapított meg, amelyek az érintett alapelvet a törvénykezés terén biztosítják. 2 Rendeletek Tára 1920, 872—875. 1. 3 A „nemzeti" egyenjogúság helyett „nemzetiségi" egyenjogúság értendő. 26* 403