Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

tekkel és a románokkal az érdekei közösek s a magyarság kiművelésétől és a nemzetiségekkel való egyesülésétől várta a szláv veszély kiküszöbölését. A nemzetiségek és a magyarság közötti súrlódások megszüntetése érdekében pedig törvényjavaslatot dolgozott ki, ami nem került ugyan az országgyűlés elé, de mint az első magyar nemzetiségi törvényjavaslat, hűen jellemzi Wesselényinek e kérdésben elfoglalt emelkedett álláspontját. „Erőpontosítás lévén a hon fennmaradása s boldogsága feltétele, — szól a javaslat — erre pedig nemzeti egység s egyesség fő eszköz: bánattal tapasztalja a törvényhozó test honunk különböző ajkú lakosai közt a károsan s veszélyesen növekedő súrlódást. Minek megszüntetése s a kedélyek megnyugtatására nyilván kifejezi, miszerint: 1. Az idegen ajkuakat anyai nyelvöktől megfosztani, s annak magány életben s társas viszonyokbani használatától eltiltani korántsem szándéka, sőt annak szabados használata iránt azokat biztosítja. Valamint 2. A hozzá kapcsolt Horvát- és Tótországokban, azoknak törvényesen létező saját nemzetiségét a magyar kormány oltalma s biztosítása alá helyezvén: ezen országokra nézve az ott divatozó nyelv magány s társas életbeni használatán kivül, keblökbeni közdolgok s közigazgatás folytára s minden hivatalos iratokra nézve — az eddig ott divatozott s divatozó szokást fentartandónak határozza. 3. A különböző ajkúak közti viszálkodásokat károsoknak s veszélyeseknek ismervén el, az arrai ok-adást bűnösnek nyilvánítja. Mire nézve 4. Az idegen ajkuakat — legyenek azok németek, tótok, oláhok, vagy más nyelvet beszélők — anyanyelvük magány s társas körökbeni használatában akadályozni, s azokat erőszakkal a magyar nyelv használatára szorítani: sem törvényhatóságoknak, sem egyéneknek nem szabad. Nemkülönben 5. Az idegen ajkuakat nyelvökért s fajukért gúnyolni és sérteni, azok ellen ingerelni, — akár szóval akár Írásban, avagy tettel történjék is — tilalmas. Másfelül •6. A magyar nyelv lévén törvényhozásnak, közigazgatásnak s törvénynek eredeti nyelve, s ezekbeni központosulás s egység a közboldogság feltétele: ezért a magyar nyelv törvény-rendelte használata s terjedése ellen, bárminő igenleges vagy nemleges merény; valamint az, és az azt beszélők elleni guny s ingerlés tiltatik."^ Az orosz veszedelem mellett a másik imperializmus, amelyre a nemzetiségi kérdés kezelésénél tekintettel kellett lenni, az osztrák császári abszolutizmus és az „összbirodalmi" törekvések voltak. Nagyon sokan a nemzetiségi törekvésekben nem láttak egyebet, mint az udvar magyarellenes intrikáit s Kossuth még 1858-ban Angliában tartott előadásaiban is azt hirdette, hogy nyelvkérdés csak ott van, ahol az osztrák ház uralkodik. „Azért, mert ez a dynastia az egyedüli széles e világon, melynek saját családi érdekén kívül lét-oka nincs, s mert nincs, hatalmát csak a népek egymásközti viszálkodásának szitogatásával tarthatja fenn. Ez a magyarázata annak, hogy ott nyelv-kérdés van, s csakis ott van."

7 6 B. Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv aemzetiség ügyében. Lipcse, 1843, 316—318. 1. 7 Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból. II. k., 145. 1.