Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

hasábosán használhatják a címzett törvényhatóság vagy község jegyzőkönyvi nyelvét is. Amennyiben olyan állami hatóságokhoz fordulnak, amelyeknek működési köre reájuk ki nem terjed, az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán használhatják azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét is, amelynek területén a címzett állami hatóságnak vagy hivatalnak a székhelye van." A 4800/1923. M. E. sz. rendelet itt visszatér a törvényhatóságok nyelvhasználatából ismert kedvenc gondolatához, a magyar és nemzetiségi nyelvek hasábos használatához. Az 1868: XLIV. tc. választást engedett a törvényhatóságokhoz és a kormányhoz intézett nyelvek tekintetében az államnyelv és a község hivatalos nvelve között; a 4800/1923. M. E. sz. rendelet itt kötelezőleg írja elő — legalább is hasábosán — az államnyelv használatát. A más törvényhatóságokhoz és azok közegeihez intézett iratoknál is az államnyelv mellett legfeljebb hasábosán engedi meg azok jegyzőkönyvi nyelvének használatát. Ugyanez a rendelkezés alkalmazandó akkor is, ha olyan állami hatósághoz fordulnak, amelynek működési köre nem terjed ki reájuk. Ha a törvényhatósági joggal nem bíró községek a kormányhoz intézett beadványaikban nem az állam hivatalos nyelvét használnák, akkor — az 1868: XLIV. tc. 25. §-a értelmében — az ilyen beadványokra hozott végzés eredeti magyar szövegéhez a beadvány nyelvén eszközölt hiteles fordítás is mellékelendő. A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 8. §-a ezt a rendelkezést, a maga rendszerének megfelelően, pontosabban így fogalmazta: „Ha valamely olyan község, amelynek ügyviteli nyelve nem a magyar, a minisztériumhoz intézett beadványban az állam hivatalos nyelve mellett hasábosán ügyviteli nyelvét is használná, az ilyen beadványra hozott határozatot a község kívánságára hiteles fordításban a község ügyviteli nyelvén is közölni kell." 4. A községi gyűléseken való felszólalás keretében — az 1868: XLIV. tc. 24. §-a szerint — „a szólás jogával bírók szabadon használhatják anyanyelvüket".

4 A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 2. §-a értelmében nemcsak a községi közgyűléseken, hanem „ezeknek valamennyi bizottságaiban" is a kisebbségi állampolgárok anyanyelvüket használhatják. A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 6. §-ának 3. bekezdése így rendelkezik: „A községek közgyűlésé mindazok, akiket ott a szólás joga megillet, az állam hivatalos nyelvén felül anyanyelvüket is szabadon használhatják." 5. A községi szabályrendeletek nyelve tekintetében az 1868: XLIV. tc. nem tartalmazott rendelkezést. A 4044/1919. M. E. sz. rendelet 3. §-ának második bekezdése kimondta, hogy ezeket a község hivatalos nyelvén kívül annak jegyzőkönyvi nyelvein is közzé kell tenni. Ennek gyakorlati végrehajtását rendelte el a 88.283/1919. B. M. sz. rendelet 3. §-a.

5 A 4800/1923. M. E. sz. rendelet 3. §-ának .€ 4 Az 1849 július 28-i nemzetiségi törvény szerint „a községi gyűléseken mindenki a maga anyai nyelvén szólhat." 5 V. ö. az 5838/1920. P. M. sz. rendeletnek a törvényhatóságok nyelvhasználatáról szóló fejezetben idézett 1. §-ával.