Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

második bekezdése szerint a községben kihirdetésre kerülő községi szabályrendeleteket, „továbbá a hatósági hirdetményeket az állam hivatalos nyelvén felül a község jegyzőkönyvi nyelvén is közzé kell tenni". 6. A községekről szóló 1886:XXII. tc. kimondta, hogy a városi és községi elöljárói, segéd- és kezelőhivatalnoki állások betöltésénél kijelölésnek van helye, amit rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitányi állások kivételével az összes elöljáróságra, valamint a segéd- és kezelőszemélyzetre nézve, a külön minősítéshez kötött állások tekintetében „tekintettel az 1868:XLIV. tc. határozmányaira is" egy kijelölő választmány ejt meg (77. §). 7. Sokféle magyarázatra és az ellenséges propaganda támadásaira adott alkalmat a község és egyéb helynevekről szóló 1898 :IV. tc. A törvény kimondta, hogy minden községnek csak egy hivatalos neve lehet (1. §) s a többféle elnevezéssel bíró községek hivatalos nevének kijelölése, azonos nevű községek új névvel ellátása, új községek elnevezése, községek nevének megváltoztatása, a hivatalos községnevek helyes írásának megállapítása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. A belügyminiszter ezt a jogát az illetékes községek és a törvényhatósági közgyűlés meghallgatásával az 1. § és az általános országos érdekek korlátai közt az érdekelt község óhaja-, nak lehető figyelembe vételével gyakorolja (2. §). Az 5. § a helységnevek hivatalos használata tekintetében a következőképen intézkedik: „Állami, törvényhatósági és községi, valamint egyéb hivatalos iratokban, községi pecséteken, bélyegzőkön és jelzőtáblákon, továbbá az állam, a törvényhatóságok és községek közvetlen rendelkezése alatt álló intézetek és üzemek ügykezelésében, a nyilvánossági joggal bíró iskolákban használt tankönyvekben és térképeken, úgyszintén ezeknek az iskoláknak nyilvánosság elé kerülő nyomtatványain, valamint pecsétjein és bélyegzőin, végül a közjegyzői iratokban — tekintet nélkül arra, hogy a felsorolt iratok, tankönyvek, nyomtatványok, pecsétek, bélyegzők stb. az állam hivatalos nyelvén vagy más nyelven vannak-e szerkesztve, — kizárólag a ko/ség hivatalos neve használandó azon írásmód szerint, amint az az országos községi törzskönyvben vezettetik. A nyilvánossági joggal bíró iskolákban használt tankönyvekben és ezen iskoláknak a nyilvánosság elé kerülő nyomtatványain a hivatalos név mellett az ettől eltérő történeti vagy közhasználatú elnevezésnek magyarázólag való feltüntetése nem esik a szakasz rendelkezése alá. Törvényszéki cégbejegyzések szövegében, kormányhatósági jóváhagyást vagy láttamozást igénylő okmányokban és egyéb iratokban, valamint a közhitelességgel és hivatalos jelleggel bíró minden más viszonylatban is kötelező ugyan a községek hivatalos nevének használata, de e mellett az ettől eltérő elnevezés zárjelben feltüntethető."

0 • é^p 6 Helyesen állapítja meg e törvénnyel kapcsolatban Gratz Gusztáv: „Egy ilyen törvény talán helyénvaló volt ott, ahol egyes megmagyarosodott községeknek nem-magyar nevük volt, ami azonban csak igen olvétve fordult elő; ott ahol nem-magyar lakosságú községeknek adtak magyar helyneveket, csakis hamis külszín keletkezett, amely — ha nem is vizsgáljuk, hogy ez.