Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga
gárságukat azok, akik a trianoni szerződés hatálybalépésének időpontjában az akkor érvényes magyar jogszabályoknak megfelelően kétségtelenül magyar állampolgárok voltak és 1928 november 2-ika óta (vagyis a terület visszaítélése előtt tíz éven át) állandóan a szóbanforgó területen laknak (1. cikk 1. bek.). A 253.000/1939. B. M. sz. rendelet az 1928 november 2-ika óta tartó állandó ottlakást helyesen úgy értelmezi, hogy ennek a kelléknek csak azok felelnek meg, akik az egyezmény hatálybalépésének időpontjában, vagyis 1939 március 1-én is a Magyarországhoz visszacsatolt területen laknak. Azokra tehát, akik az 1938 november 2-ától 1939 március l-ig terjedő időközben lakóhelyüket külföldre tették át, e cikk rendelkezései nem nyernek alkalmazást (1. § 3. és 4. bek.). Az ilymódon magyar állampolgárságot visszaszerzett férfi állampolgársága feleségére és 24 évesnél fiatalabb gyermekeire is kiterjed. A házasságon .kívül született 24 évesnél fiatalabb gyermek pedig az anya állampolgárságát követi (2200/1939. M. E. 1. cikk 2. bek.). Önként értetődik, hogy ezek a rendelkezések a 24. életévüket még be nem töltött, de már házassági kötelékben álló és így önjogú leánygyermekekre nem vonatkoztathatók. Ezekre nézve férjük állampolgársága az irányadó (253.000/1939. B. M. 1. § 6. bek.). A trianoni szerződés hatálybalépésének időpontja után született teljesen árva, vagy apátlan árva gyermekekre e cikk alkalmazása szempontjából atyjuknak, ha pedig házasságon kívül születtek, anyjuknak a trianoni szerződés hatálybalépésének időpontjában fennállott magyar állampolgársága az irányadó (2200/1939. M. E. 1. cikk 3. bek.). Az e cikk harmadik bekezdésében említett és esetleg már házassági kötelékben álló leánygyermekekre szintén férjük állampolgársága irányadó (253.000/1939. B. M. 1. § 7. bek.). Az 1928 november 2. napja után született árva — amennyiben szülője a trianoni szerződés következtében vesztette el magyar állampolgárságát — hatósági intézkedés nélkül megszerzi a magyar állampolgárságot, ha születése óta a visszacsatolt területen van állandó lakóhelye (2200/1939. M. E. 1. cikk 4. bek.). A magyar-csehszlovák egyezmény fentebb ismertetett 1. cikkének rendelkezései alá eső cseh, szlovák, vagy ruszin nemzetiségű személyeknek jogukban áll a jelen egyezmény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt a cseh-szlovák állampolgárság fenntartását igényelni (opció). Az optálás joghatálya 1938 november 2-ával következik l>e (2. cikk). A további rendelkezések az optálás módozatait tárgyialják, amire azért nem tartjuk szükségesnek részletesen kitérni, mivel azok nem a nemzetiségekre vonatkozó jogszabályokat, hanem azokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, akik nem kívánnak a magyar állam kötelékeibe tartozni. 3. Magyarország és Szlovákia között 1941 február 5-én egyes állampolgársági kérdések rendezése tárgyában egyezmény jött létre, mely főként azt célozta, hogy a két ország szlovák, illetve magyar nemzetkisebbséghez tartozó lakosainak állampolgársága végkép rendeztessék. Az egyezményt a m. kir. minisztérium 3800/1941. M.