Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

V. FEJEZET. A magyarországi nemzetiségek tételes joga

E. sz. rendelete tette közzé és 1941 május 23-án lépett életbe.

4 Rendelkezései a 2200/1939. M. E. sz. rendeletbe foglalt magyar-csehszlovák egyezménynél kedvezőbb feltételek mellett teszik lehetővé a magyar állampolgárság megszerzését és ugyanakkor a Szlovákiában maradt magyarok állampolgársági jogát is azonos feltételek mellett biztosítják. Az egyezmény szerint hatósági intézkedés nélkül magyar állampolgárokká válnak az egyezmény életbelépése napján kezdődő jogi hatállyal mindazok a szlovák nemzetiségű személyek, akik 1918 november 1. napján magyar állampolgárok voltak, vagy akiknek akkori magyar állampolgársága az akkori magyar jogszabályok szerint vélelmezhető, ha az egyezmény életbelépésének napján sem Magyarországnak, sem Szlovákiának, sem egy harmadik államnak nem állampolgárai, a jelen egyezmény életbelépésének napján bármelyik szerződő állam területén laknak és 1939 január elsején, valamint ezt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át az 1938 november 2-i döntőbírói, határozattal Magyarországhoz visszacsatolt területen volt állandó lakhelyük. (I. cikk 1. bek.) Ugyanilyen feltétel mellett szerzik meg a magyar állampolgárságot azok a szlovák nemzetiségű személyek, akik a fentebb felsorolt kellékeknek megfelelnek, de akik 1939 január 1. napján* valamint ezt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át Magyarországnak a trianoni szerződéssel megállapított területén volt állandó lakhelyük (I. cikk 2. bek.). A fenti rendelkezés fordítva is érvényes. Szlovák állampolgárokká válnak hatósági intézkedés nélkül mindazok a magyar nemzetiségű személyek, akik a fenti feltételeknek megfelelnek, de akiknek 1939 január 1. napján, valamint ezt közvetlenül megelőzően legalább négy éven át a Szlovák Köztársaság jelenlegi területén volt állandó lakhelyük (II. cikk). A következő cikk az árvákra vonatkozóan rendelkezik. Az 1918 november 1. napja után született teljesen árva vagy apátlan árva személyekre az I. és II. cikkek rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az az irányadó, hogy atyjuk — ha pedig házasságon kívül születtek, anyjuk — 1918 november 1. napján magyar állampolgár volt-e, vagy az akkori magyar jogszabályok szerint atyjuk, illetőleg anyjuk akkori magyar állampolgársága vélelmezhető-e? Az itt meghatározott teljesen árva vagy apátlan árva személy, akinek atyja, illetőleg — ha házasságon kívül született — anyja 1935 január 1. napja és 1939 január 1. napja között halt meg, az I., illetőleg II. cikkben körülírt egyéb feltételek fennállása esetében megszerzi a magyar, illetőleg a szlovák állampolgárságot, ha atyja, illetőleg anyja 1935 január 1. napjától halála napjáig és ezenkívül maga az árva az utóbbi időponttól 1939 január 1. napjáig az I., illetőleg II. cikkben megjelölt területen lakott (III. cikk). Állandó lakhelynek az egyezmény szerint az a hely tekintendő, ahol valaki állandó ottmaradás szándékával tartózkodik, vagy ahová őt foglal4 Rendeletek Tára 1941, 1217—1237. 1.