Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

keztek. Nem beszélve most a kiegyezés előtt fennállott különböző sajátos quasi-autonomiákról, az 1868: IX. tc. a görög keleti románok részére biztosított egyházi és iskolai önkormányzatot, az 1868: XXXIX. tc. a görög katolikus románok számára intézményesített a római katolikusokénál is szélesebb körű önkormányzatot, az 1876: XH. tc. pedig épen a szász egyetemet ismerte el autonóm közművelődési hatóságnak. A Magyarországi Németek Szövetsége a magyar egyesületi jognak megfelelően alakult meg, magyar királyi belügyminiszter által láttamozott alapszabályokkal működik s már ez is önmagában véve biztosíték arra nézve, hogy az egyesület jogi természete nincs összeütközésben az e tekintetben irányadó alkotmányos követelményekkel. Azt a következtetést, hogy a német birodalmat védelmi jog illetné meg a magyarországi németség felett, Hugélmann a jegyzőkönyvnek abból a rendelkezéséből vezeti le, mely szerint „a népcsoporthoz tartozó személyeknek kulturális téren joguk van a nagynémet anyaországgál szabadon érintkezni." (I. rész 8. pont). A kulturális érintkezésből a német professzor azt magyarázza ki, hogy a népcsoport vezetőinek joguk van a birodalmi kormányt tájékoztatni a jegyzőkönyv végrehajtásáról, mert e nélkül az egész jegyzőkönyv „a levegőben lógna". Viszont az is kétségtelen, nézetünk szerint, hogy az ilyen értelmű tájékoztatás már nem kulturális, hanem politikai kapcsolatokat jelentene a hazai németség és a Birodalom között. Azok az indokok pedig — folytatja Hugélmann — amelyek Magyarországot a jegyzőkönyv aláírására késztették, oda fognak hatni, hogy Magyarország a jegyzőkönyv végrehajtására vonatkozó eszmecseréhez hozzájáruljon. A jegyzőkönyv tehát abban a gondolatban gyökerezik — fejezi be a gondolatsort, — hogy a német birodalmat a védelmi jog a népcsoport felett megilleti. A következtetéseknek ez a láncolata azonban megszakad,

54 ha a jegyzőkönyv II. részét idézzük, mely szerint: „A magyar királyi kormány és a birodalmi kormány között teljes egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a fenti alapelvek semmiképen se érintsék a lojalitásnak azt a kötelességét, amellyel a népcsoporthoz tartozó személyek a magyar államnak tartoznak." Annál kévésbbé képezheti vita tárgyát a magyarországi németségnek a birodalommal való kapcsolata, mivel a jegyzőkönyv, annak bevezetése szerint attól az óhajtól vezérelve készült, hogy a magyar királyi és német bircKialmi kormány „a német népcsoport helyzetét Magyarországon a kölcsönös barátságos kapcsolatoknak megfelelően rendezze." A 6200/1939. M. E. sz. és 8490/1940. M. E. számú rendeletek elemzése után felmerülhet még az a kérdés, hogy ha ezek beilleszthetők a magyar nemzetiségi jogalkotásnak az 1868:XLIV. tc. megM Ugyanígy Flachbarth Ernő: A nemzetközi kisebbségi jog legújabb fejlődése. 235. 1. — Ugyanő: A bécsi német—magyar jegyzőkönyv. 135., 149. és 155. 1. — Oszvald György: A hazai nemzetiségek jogi helyzete. 305. 1.