Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
Többféle magyarázatra szolgáltatott okot a 8490/1940. M. E. számú rendelet, vagyis a bécsi jegyzőkönyv. Hugelmann a jegyzőkönyv rugalmas és helyenként homályos rendelkezéseiből* ugyanis két olyan következtetést vont le, amelyeknek az 1868:XLIV. tc. alapelveihez való viszonya vitássá tehető. Az egyik az, hogy a magyarországi német népcsoport számára a jegyzőkönyv valóságos népcsoportjogot biztosít, amelyben a népcsoport a maga egészében („die Volksgruppe in ihrer Ganzhéit") az anyaország és az össznép irányába duplán tagozódva jelenik meg. A másik az, hogy a német birodalmat a magyarországi németség tekintetében védelmi jog („Schutzrecht") illeti meg. 5 * A „nemzetiségi", „kisebbségi" és „népcsoportjog" nem választható el egymástól élesen. Az első világháború előtti belső nemzetiségi jogban és a világháború utáni nemzetközi kisebbségi jogban is szerepeltek népcsoportok más elnevezés alatt s bizonyos jogoknak, bár inkább kivételképen, nem a nemzetiségi állampolgárok, hanem azok közületei voltak alanyai. Viszont a mai német népcsoportjog is a régi terminológia szerinti nemzetiséget vagy kisebbséget nemcsak mint testületet kezeli, har*em a hozzá tartozó egyénekről is külön szól. Hugelmann az addigi magyar jogalkotással szemben azt a különbséget látja, hogy a bécsi jegyzőkönyv a Magyarországi Németek Szövetségét a német népcsoport politikai képviseletének ismerte el és biztosította azt a jogát, hogy maga állapítsa meg valamely állampolgárnak a népcsoporthoz való tartozását (I. rész bevezetés). A jegyzőkönyv ezen túlmenően a népcsoporthoz tartozók számára azt a jogot is elismerte, hogy szervezkedjenek és különleges célokra egyesüléseket („Verbande" nem csak „Veremé") alakítsanak, gazdasági önsegélyre és szövetkezeti ügyek kialakítására egyesüljenek (I. rész 1. és 6. pont). A nemzeti szocializmusnak ezek a nemzetiségvédelem terén hozott újításai addig valóban nem szerepeltek még a ^liberalizmus elivi alapjain nyugvó nemzetiségi jogszabályaink között, de ez nem jelenti azt, hógy addigi törvényaJükotásunkkal ellentétben állanak. A jegyzőkönyvben foglalt jogok a népcsoporthoz tartozó személyek („die Angehörigen der Vőlksgruppe") számára vannak biztosítva és a magyar állampolgársághoz vannak kötve (I. rész 2. pont). Ha a jegyzőkönyv ezen túlmenően bizonyos vonatkozásban elismeri a német népcsoport tagjainak egyesüléseit és megadja egyetemes szervezetüknek azt a jogot, hogy valakit népi németnek (és nem németnek, amint előző fejezetünkben kifejtettük) ismerjen el, ez nem jelenti azt, hogy a német népcsoportot és a Magyarországi Németek Szövetségét külön testületnek, saját önkormányzattal rendelkező nemzetiségnek ismerné el, mely nem vonható az egységes magyar politikai nemzet fogalma alá. A nemzetiségek Magyarországon a múltban is bizonyos vonatkozásban önkormányzattal rendel53 Hugelmann, Kari, Gottfried: Die Vereinbarungen über die deutschea Volksgruppen in Ungarn und Rumânien in geschichtlicher Beleuchtung. Zeitschrift für Osteuropáisches Recht. Nov.— Dec. 1941., VIII. évf., 5—6. szám. 268. és 274. 1
