Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

mértékén felül -is biztosíthatók: e kötelezettség teljesítése végett a m. kir. minisztérium — figyelemmel a változott viszonyokra s gyakorlati szempontokra — a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról szóló 4044/1919. M. E. számú rendelet rendelkezéseit részben módosítva, részben hatályon kívül helyezve az 1920:1. tc. 10. §-ában kapott felhatalmazás alapján is a törvényhozás további intézkedéséig a következőket rendeli..." A jogegyenlőség kérdésében a trianoni békeszerződés 58. cikke a következő rendelkezést tartalmazza: „Minden magyar állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő, és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi. Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen magyar állampolgárra sem lehet hátrányos." A 4800/1923. M. E. sz. rendelet ezt a következőképen adja vissza: „1. §. Minden magyar állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi. Valamely kisebbséghez való tartozásból nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a különböző foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében előny vagy hátrány senkire sem háramolhat." A 4800/1923. M. E. sz. rendelet tehát a trianoni szerződés fenn idézett rendelkezésének a végrehajtását tágabb értelemben rendelte el, mert nemcsak a vallási kisebbségekhez tartozást, hanem semmiféle, tehát faji vagy nyelvi kisebbséghez való tartozást sem nyilvánítja a nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy foglalkozások és iparok gyakorlása akadályának. E tekintetben az 186#:XLIV. tc. 27. §-ának megfelelően járt el, mely szerint „valakinek nemzetisége ezután sem tekinthető az országban létező bármely hivatalra vagy méltóságra való emelkedés akadályául." Nemzetiségi jogszabályaink az ország 1938-ban megindult gyarapodása után szenvedtek ismét lényeges módosítást és kiegészítést. Ebből a szempontból főként két kormányrendelet jöhet tekintetbe. A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai terület közigazgatásának ideiglenes rendezéséről szóló 6200/1939. M. E. számú rendelet a kormányzói biztos és főtanácsadó kinevezésével tulajdonképen csak közigazgatási tekintetben teremtett új helyzetet, sőt a kárpátaljai vajdaságról és annak önkormányzatáról szóló javaslat — amit itt a hatályos jogszabályok között nem tárgyalhatunk — is csak a terület és nem a rutén nemzetiség számára biztosít önkormányzatot. Az egységes magyar politikai nemzet fogalma és a rutén (a rendelet szerint magyar-orosz) nemzetiségű állampolgárok egyenjogúságának elve csorbítatlanul fennmarad.