Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

alkalmával ült ismét össze, ezúttal Nagyszebenben, hogy a rendek letehessék a szokásos hódolati eskút. Ezt az országgyűlést használta fel Moga görög keleti püspök arra, hogy a királyföldi görög keleti román népnek a Szászföldön elszenvedett sérelmei ellen a karoktól és rendektől védelmet kérjen.

11 A románok most taktikát változtattak és látván, hogy az egész erdélyi románság helyzetének javítására irányuló törekvéseik nem érnek célt, a magyarok segítségével akarták egyelőre a királyföldi panaszokat orvosolni. Mivel az emlékirat irattárra került, a következő 1841/43. évi országgyűlésre Moga püspök Leményi balázsfalvi görög katolikus püspökkel együtt újabb emlékiratot nyújtott be ugyanebben a tárgyban, amire a szász követek azzal válaszoltak, hogy a püspököknek nem szabad politizálni, a kérés benyújtására nem volt a románságtól felhatalmazásuk s az abban foglalt követelések ellenkeznek a fennálló törvénnyel. Ezt követően Leményi püspök az országgyűlés színe előtt kijelentette, hogy a magyar és székely nemzetek kebelében „1791-től fogva soha egy oláh osztály vagy személy, csak azért, hogy oláh, el nem nyomatott s a közhivatalok viselésétől ki nem rekesztetett" és egyedül a szászok voltak Erdélyben a románok elnyomói.

12 De az újraéledt magyar parlamenti életben a magyar és szász ellentétek is kiújultak s kitört a magyar-szász nyelvharc, mely az 1837/38., 1841/43. és 1846/47-i országgyűléseken húzódik végig. Az 1837/38. évi országgyűlésen merült fel az a gondolat, hogy a törvényjavaslatokat ezután magyar nyelven szerkesszék, amihez Schreiber Simon szász követ is hozzájárult,

13 de az ilyen értelemben szerkesztett feliratra csak a következő országgyűlésen érkezett válasz. Most br. Kemény Dénes terjesztett be a leirat tárgyalásával kapcsolatban az~1842 január 27-i ülésen törvényjavaslatot a magyar nyelvről, ami körül széles mederben indult meg a vita. A szász követek azzal az utasítással mentek a kolozsvári országgyűlésre, hogy ott felvegyék a harcot a magyarosítás veszélye ellen. Schreiber és a szász követek többsége most már azt kívánta, hogy a szász nemzetnél a német foglalja el a latin nyelv helyét, a törvényeket német nyelven is szerkesszék, a dicasteriumok a szász nemzettel németül levelezzenek és a törvényhatóságok is fogadjanak el német nyelvű leveleket.

14 A szász követek közül csak Szászváros követei, Lészay és Loreni nem csatlakozott a szászok ellenvéleményéhez, amire -Szászváros visszavonta megbízásukat. Ez ismét alkalmat adott a rendeknek a szászok és a bürokrácia elleni heves kif akadásokra, mivel ennek a kezét ismerték fel a szászok magyarellenes állásfoglalása mögött. A törvényjavaslat a január 31-i ülésen készült el s e szerint a rendek követelték: 1. hogy a magyar nyelv Erdélyben közállományi nyelvvé tétessék; 2. a törvények csak magyarul szerkesz1

1 1837/38. évi országgyűlés jegyzökönyve 416.1.; irománykönyve 203-2111. 12 1841/43. évi országgyűlés jegyzökönyve 715. 1. 13 1837/38. évi országgyűlés beszédtára 871. 1. M 1841/43. évi országgyűlés jegyzökönyve 94—98. 1.