Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

tessenek; 3. a kormányszék, kincstári tanács, valamint ezek szervei a magyar ügykezelési nyelvet vezessék be, az országgyűlés feliratai, a királyi leiratok és adománylevelek magyar nyelven keljenek s ezen a nyelven eszközöltessék a pecsétek és a pénz körirata is; 4. a magyar és székely nemzet belső hivatalos nyelve a magyar legyen; 5. a szászok a törvényhatóságokkal és dicasteriumokkal latin vagy német nyelven levelezhetnek, a leiratok, kormányszéki rendeletek azonban hozzájuk is magyarul Írassanak, úgyszintén a táblai, kincstári s magyar és székely törvényhatóságokkali levelezések ; 6. a f őhadvezetőség a kormányszékkel s a magyar és székely elöljáróságokkal magyarul levelezik s a vezényszavak is magyarok lesznek; 7. valamennyi bevett és be nem vett egyházak a világi törvényhatóságokkal azonnali hatállyal, a nem magyar ajkúak tíz év múlva kötelesek magyarul levelezni, a nem magyar ajkú egyházak tíz év múlva köteíesek egymás közt magyarul levelezni s anyakönyveiket magyarul vezetni; tíz év múlva egyházi hivatalt csak az vállalhat, aki magyarul tud; a szász lutheránusok eddigi nyelvhasználatukban meghagyatnak; a káptalani és konventi kiadások bevezetését és befejezését is magyarul kell írni; 8. a szászok iskoláinak kivételével az iskolákba a magyar tanítási nyelvet vezetik be, de ez a görög katolikusok iskoláiban csak tíz év múlva lesz kötelező; ugyancsak gondoskodás fog történni, hogy a görög keleti papnövendékek és a román köznép magyarul tanuljon.

15 A törvényjavaslattal szemben a szászok

1 különvéleményt jelentettek be, de ugyanakkor magyar részről is hangzott el különvélemény a szászoknak tett túlságos engedmények miatt. A javaslatot magában foglaló feliratra az augusztus 9-i ülésen jött meg a válasz egy hat szakaszból álló törvényjavaslat kíséretében, amire a rendek újabb tervezetet dolgoztak ki, de az uralkodó második leiratában sem ment túl az elsőben tett engedményeken. A rendek szomorúan vették tudomásul, hogy a fejedelem azokra az engedményekre sem hajlandó, amelyeket a magyar országgyűlésnek tett, noha Erdélyben a magyar nyelv csak az utolsó évszázadban szorult ki az államéletből s a szászok újabb különvéleményével együtt harmadszor is feliratot intéztek V. Ferdinándhoz. A nyelvharc irodalmi térre is átterjedt. A szászokat felbátorította az a körülmény, hogy az uralkodó a br. Kemény Dénes által javasolt és az országgyűlés által kiegészített törvénycikket nem szentesítette és tovább küzdöttek a magyarosítás képzelt veszedelme ellen. Roth István Lajos nimeschi evangélikus lelkész röpiratában azzal magyarázta a magyar nyelvi törekvéseket, hogy a magyarok a pánszlávizmustól való félelmükben a hazájukban mindenkit magyarrá akarnak tenni s javaslatot dolgozott ki a latin, magyar és német nyelvnek teljes egyenjogúság alapján való hivatalos használatára.

16 Az országgyűlés határozata ellen a románok is megmoz15 1841/43. évi országgyűlési jegyzőkönyv 116—118. 1. « Roth, Stephan Ludwig: Der Sprachkampf in Siebenbürgen. (1. kiadás 1842-ben) 2. kiadás Nagyszeben, 1896, 77. 1. 3* 35