Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei
valamennyi lakóját. 27 A magyar politikai nemzet Deák által alkotott fogalma tehát horizontális irányban magába foglalta a hon valamennyi polgárát társadalmi állásra, vagyoni helyzetre és foglalkozásra való tekintet nélkül, vertikális irányban pedig szintén a hon összes polgárait, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Deák ezáltal tulajdonképen nem teremtett új fogalmat, hanem amint maga mondja „az alkotmány alapelvei szerint" járt el, amikor meghatározta a 48-ban megreformált történelmi alkotmányunk elveiből önként következő magyar nemzetfogalmat, amelyet ő politikai nemzetnek nevezett s így az 1868:XLIV. tc. bevezetésének első bekezdése tisztán declarativ és nem constitutiv jellegű. Az ilymódon korszerűsített ősi magyar nemzetfogalom a francia nemzetállam gondolatát fedi, amellyel szemben most a nemzetiségek helyezkedtek a németes kulturnacionalizmus álláspontjára s ennek a következményeit a nemzeti önkormányzat határáig kívánták levonni. Ha a nemzetiségeket nem is, a társországokat Deák elismerte önálló politikai nemzetnek s így az 1868 :XXX. tc. 59. §-a Horvát-Szlavonországot „külön territóriummal bíró politikai nemzet"-nek nevezi, bár az 1. §-ban kimondotta, hogy Horvát-, Szlavonés Dalmátországok Magyarországgal „egy és ugyanazon állami közösséget képeznek." A politikai nemzet elnevezésben Conoha Győző pleonazmust lát. 28 Az ő felfogása szerint ugyanis, — mely rányomta bélyegét tanítványai hosszú sorának politikai gondolkodására — az olyan államban, ahol az állami uralomban az állam összes tagjai osztozhatnak, terheit egyenlően viselik, jótéteményeiben egyaránt részesedhetnek, az államtagok egyformán tagjai lesznek a nemzetnek, egy nemzetet alkotnak. Az ilyen népösszetételű államokban szoktak politikai nemzetről és nemzetiségről beszélni, az elsővel az állam összes tagjainak részesedését akarva kifejezni a közuralomban, a nemzetiségekkel ellenben a népszellemnek azokat a különbségeit, melyek csak társadalmilag, de nem államilag érvényesülnek. Ez a fogalom azonban félreértésekre adhat alkalmat. Ahol ugyanis több nép kapcsolódik egybe az emberi eszme valósítására — folytatja Concha — csak a következő esetek állhatnak be. Vagy mindenik nemzet érvényesíti politikaüag a maga külön egyéniségét az államhatalomban s akkor mindenik nemzet lesz, kapcsolatuk pedig a nemzetek szövetsége. Vagy csak egyik bírja az államhatalmat s akkor 27 V. ö. Csekey i. m. 42—43. 1. — S^kfü i. m. 162. 1. — Egyed István: Politikai nemzet, népi nemzet. Az Országos Nemzeti Klub kiadványai 31. sz. Budapest 1939, 12—13. 1. — Ugyanő: A kisebbségi kérdés. Aktuális problémák III. sz. Budapest 1930, 11—12. 1. — Joó Tibor i. m. 165—166. 1. — Asztalos Miklós: A korszerű nemzeti eszme. Budapest 1933, 48. 1. — Somogyi József: A magyar nemzeteszme. Budapest 1941, 326. 1. — Szabó István: A magyarság életrajza. Budapest 1941, 207. 1. — Krisztics Sándor: Nép, nemzet, állam viszonya korunkban. A Magyar Szociográfiai Intézet Közleményei. I. évf. 2. sz. 1941 november, 161—186. 1. 28 Concha Győző: Politika. I. k., Alkotmánytan. 2. kiadás. Budapest 1907, 74. 1.
