Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

radottságának oka pajainak tudatlansága s ezért a legközelebbi országgyűlés elé javaslatot fognak terjeszteni a két görög vallású papság nevelésére vonatkozóan.

9 A román történetírók a legsúlyosabban elítélik a rendek válaszát s abban csak a románok iránti gyűlölet és gúny megnyilvánulását látják. Az országgyűlés valóban nem tudott felülemelkedni a rendi gondolkozáson. De a határozat meghozatalában bizonyára közrejátszott az is, hogy csak néhány évvel azelőtt verték le a Hóraf éle lázadást s a Supplex Libellus már azért sem tett jó benyomást, mert Bécsből érkezett, ahova az országgyűlés megkerülésével terjesztették fel azt a kérvényezők. A románság teljes egyenjogúsítása azonban, ami végső fokon csak úgy lett volna lehetséges, ha negyedik nemzetnek ismerik el, gyakorlati akadályokba is ütközött. A három nemzet önkormányzata területi autonómia volt, a románok pedig nem rendelkeztek nemzeti területtel. A rendi korban elképzelhetetlen volt, hogy a földesúr és a vele szoros összefüggésben levő jobbágy más-más nemzethez tartozzék.

10 A Supplex Libellus Valachorum ügye azonban mégsem végződött teljesen eredménytelenül. A rendek felterjesztése alapján II. Lipót halála után utóda I. Ferenc kevés módosítással jóváhagyta a görög szertartású nem egyesültek vallásának szabad gyakorlatáról szóló 1791 :LX. tc.-ket. Ez a törvény a görög keleti vallás követőit az uralkodó által kinevezett püspök alá rendeli. Őfelsége felügyeleti jogát az egyház és intézményei felett fenntartja s kimondja, hogy a görög keleti hívekkel a többi bennlakók módjára kell bánni „és közterhek viselésében, meg egyéb szolgáltatásokban, nem szabad őket másoknál jobban terhelni" A gazdasági kisebbségvédelemnek ilyen példájával azóta is alig találkozunk. Az 1790/91. évi országgyűlés után Erdélyben az országgyűlést mind nagyobb időközökben hívták össze s tennivalója sem volt egyéb, mint a katonai költségek megszavazása. Br. Kemény Zsigmond szerint lassanként elkopott az ősi intézmények gépe és megszűnt mozogni. A kerekek akadoztak, a törvényhozás terme bezáratott, a hivatalszobák lettek állammá. A kormányszéki és egyéb hivatalokat választás helyett kinevezés útján töltötték be, ugyanígy jártak el a megyékben is. Az 1825. évi magyar reformországgyűlés hullámverése későn jutott el Erdélybe. A „vándorhazafiak", if j. br. Wesselényi Miklós és gr. Bethlen János megyegyűlésről megyegyűlésre járva szervezték az alkotmányos és nemzeti ellenállást. Végre 1834 május 26-ra összehívták a karokat és rendeket s a követválasztáson az ellenzék győzött. Mivel azonban a rendek heves támadásokat intéztek a rendszer ellen, egy éven belül nemcsak feloszlatták az országgyűlést, hanem Erdély alkotmányát is felfüggesztették. Az erdélyi országgyűlés csak V. Ferdinand trónralépése 9 1790/91. évi országgyűlés jegyzökönyve 646—651. 1. 10 Gyárfás Elemér: A Supplex Libellus Valachorum. Erdélyi Tudományos Füzetek 15. sz. Kolozsvár, 1929, 15. 1. Dr. Mikó Imre: Nemzetiségi jog 33