Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogunk alapelvei

az alkotmány jótéteményéből kizárt magyar jobbágyok földesurai, s a magyar jobbágyok robotban művelték a földet nem magyar uraik számára, s nekik jobbágyokul adóztak és szolgáltának. Még magában a címzetes főnemesség soraiban is tizenegy hercegi család között csak négy magyar van, hét idegen faj; száz grófi család között harmincötöt, kilencvenhárom bárói közt harminckilencet nevezhetnék meg, melyek nem magyar eredetűek."

l,j A popuhis Werbőczyanus magyar nemzetfogalma csak a rendi kor végén telik meg nemzeti tartalommal. A közjogi nemzet fogalma szemben állott a. felvilágosodás és a népszuverenitás gyermekével, a nacionalizmussal, mivel a közjogi nemzethez tartozás pusztán külső, jogi viszonyt fejezett ki, a nacionalizmus viszont a nemzeti öntudatra ébredt népek harcos világnézete volt. A magyar rendi nacionalizmus korában mind élesebben domborodik ki a magyar név kettős jelentése : van egy magyar nép, mint etnikai és nyelvi. egység és van egy magyar nemzet, mely merőben szellemi, majd politikai egység.

17 Ez utóbbit natio Hungaricanák nevezik, mely Werbőczy populuskn&k helyét kezdi elfoglalni, de ugyanazt a magyar nemesi nemzetet jelöli meg, amelybe mindenféle nemzetiségű nemes egyenlő jogokkal tartozott, szemben a „gente Hungarus"szal mely csak a magyar nemzetiségű embereket, rendi állásukra való tekintet nélkül jelölte meg.

18 Erre a natio Hungaricára, gondol Széchenyi, amikor a Hunniában való egyesülésre hívja fel az ország nemzetiségeit, mert egyesség nélkül Hunnia semmi! Széchenyi mint a reformkor megindítója egyszerre küzd a jobbágyfelszabadításért és a maradiság ellen s ebben a nagy gazdasági és szociális programmban a magyar nemzetiségi politika első alapelvei is felismerhetők. A magyar reformtörekvések nem tesznek különbséget magyar és nem magyarajkú honfiak között s mint egykor a kiváltságok megadásában úgy most a jogegyenlőség kiterjesztésében nem keresnek rugalmas formulákat, amelyekkel a nem magyarok a jogokból kirekeszthetők volnának. Az 1868:XLIV. tc. a szentistváni gondolat szellemében és a rendi magyar nemzetfogalomra építve kereste a magyarság és a nemzetiségek új szintézisét. A törvény bevezetése „összefoglalása mindannak, amit Széchenyi, Kemény, Eötvös, maga Deák s néhányan kisebbek, mint „a pipás nemes" is, az ősi magyar nacionalizmusból és politikai bölcsességből, egy egész kor fergeteges forró légköréből is megőrzött."

19 Az 1868:XLIV. tc.-ben Deák által meghatározott magyar politikai nemzet fogalmának másik komponense a kor forradalmi szabadelvűsége és a népfeUség elve, mely nemzetiségi vonatkozásban 16 Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból. II. k., 137. 1. 17 Joó Tibor i. m. 60. 1. 18 Szekfü Gyula i. m. 162. 1. — Balogh Arthur: Erdély nemzetiségi kérdései. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Désen 1942 október hő 18—20. napjain tartott tizenhetedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Kolozsvár, 1943, 143. 1. 1B Joó Tibor: Magyar nacionalizmus, Budapest évsz. nélk. 236. 1.