Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés
és országgyűlésen számarányuknak megfelelő képviseletben részesüljenek. 5. A románlakta vármegyéknek, székeknek, kerületeknek, községeknek román nevet adjanak s a fejedelemség lakosai között teljes jogegyenlőség uralkodjék. A kérés indokolásaképen még megemlítik, hogy a románság Erdély lakosságának többségét teszi ki, s a katonai és adóterheknek nagy részét is ők viselik. Végül kérik az uralkodót, hogy román nemzeti kongresszus összehívását engedélyezze. 8 A Supplex Libellus Valachorumhoz még csatolták a román püspököknek egy újabb könyörgő levelét, amelyet II. Lipót küldött le az országgyűlésnek. Közben a július 30-i ülésen javaslatot terjesztettek be a királyföldi románságnak a szászokkal való egyenjogúsítása tárgyában, miután a magyar és székely területen a román nemesek a két más nemzet fiaival egyenjogúak voltak; ez a javaslat azonban a szászok ellenállásán elbukott. A román emlékiratokra a karok és rendek augusztus 5-i határozatukban adtak választ. II. Lipót a Supplex Libellus Valachorum leküldésével kapcsolatban négy kérdést intézett a rendekhez s ők anélkül, hogy az irat érdemi részével foglalkoztak volna, csak erre a négy kérdésre feleltek. Az első kérdés szerint, hogyan lehetne a könyörgőknek polgárjogot biztosítani a hazában? A rendek válasza erre az volt, hogy több szabadságot adni a románoknak, mint amennyivel a magyar és székely nemzet kebelében bírnak, az alkotmány felforgatásával volna egyenlő. Ezután kifejtik, hogy a vármegyékben a román nemesnek ugyanazok a jogai, mint a magyar nemesnek sa szabadosok és parasztok között sincs nemzetiségi különbség. A székely székekben is élnek román parasztok, de ezek is a székelység paraszti rétegével egyenjogúak. Miután Bob püspök is kijelentette az országgyűlésen, hogy a románok nem kívánják negyedik nemzetként való elismertetésüket, a rendek nem tudják, milyen engedményeket lehetne még a románoknak tenni? A Szászföldön is lakik sok odatelepült román, de annak megállapítására, hogyan lehetne ezeknek polgárjogot biztosítani, a szász követek a következő országgyűlésig haladékot kértek. A második kérdés: hogyan lehetne a románok számára a vallásszabadságot biztosítani? A görög egyesülteket még Mária Terézia az 1744. évi VI. és VII. törvénycikkel a római katolikusokhoz csatolta s így ezek teljes szabadsággal rendelkeznek, amit ha a görög nem egyesültek is el akarnak érni, nekik is csatlakozniuk kell valameliyik bevett vallásfelekezethez. A görög keletiek szabad vallásgyakorlására vonatkozóan külön törvényjavaslatot terjesztenek elő. A harmadik kérdés a kérvényezők papságán való segítésre irányult. Az egyházi javak Izabella által történt szekularizációja óta a papok csak híveik adományaiból élnek s így a román papságnak is híveihez kell fordulnia. Végül a negyedik kérdés: hogyan lehetne a román köznép nevelésének módját megtalálni? A román nép elma8 A Supplex Libellus Valachorum román fordítását lásd: Pâcâtian T. V.: Cartea de Aur. I. k., 2. kiadás. Szeben, 1904, 114—131. 1.
