Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

ciót, amiben egyenrangú nemzeteknek ismerték el egymást, de a túlsúly a szerbek oldalán volt.

37 A tótok körében a régi túrócszentmártoni konzervatív és pánszláv irány hanyatlása után a századfordulón két irányzat alakul ki s mind a kettő szembefordul a magyar politikával. A reálisták csoportja a cseh iskolán felnőtt szlovák fiatalokból állott. Társadalmi és politikai szemléletükre Masaryk volt döntő befolyással s a csehszlovák egység megvalósítása volt a céljuk, demokratikus alapon. Vezetőik, Srobár Varvo és Hodzsa Milán kapcsolatot találtak Ferenc Ferdinánddal és a magyar radikálisokkal. A másik csoport a katolikus néppártból szakadt le s vezetője Hlinka András volt, aki katolikus és nemzeti politikájával a magyar liberalizmussal került szembe.

38 Hlinkát és Srobárt az 1906-os választásra visszanyúló politikai izgatás miatt a rózsahegyi törvényszék államfogházra ítélte s ennek következtében Párvy püspök nem járult hozzá ahhoz, hogy Hlinka a szülőfalujában, Csernován épült templomot felszentelhesse. Amikor a felszentelési ünnepséget mégis megtartották Hlinka nélkül, az összegyűlt tömeg kövekkel dobálta meg a csendőröket, akik kénytelenek voltak fegyverüket használni s ennek következtében tizenötön meghaltak, többen megsebesültek. Hodzsa Milán interpellációjára gr. Andrássy Gyula belügyminiszter kijelentette a Házban, hogy a csendőrök önvédelemből lőttek. Az esetről azonban tudomást szerzett a Magyarországon tartózkodó Se ton Watson, aki ettől kezdve cikkek és könyvek sorozatát írta a magyar nemzetiségi politika ellen. Sőt Björnson Björnsterne, a világhírű norvég író is ebből az ügyből kifolyólag a nemzetiségek elnyomásával vádolta meg Magyarországot. A koalíciós kormány nemzetiségi politikája sem volt jobb vagy következetesebb, mint a szabadelvű kormányoké. A kormány par excellence nemzetiségi politikusa gr. Apponyi Albert volt. Apponyit — saját bevallása szerint — minden ösztöne a Deák—Eötvösféle hagyományokhoz vezette, de nem volt elég ereje, hogy kivonja magát a Tisza-korban uralkodóvá vált áramlat hatása alól. Ehhez nagyban hozzájárult Grünwald Bélához fűződő barátsága és Rákosi Jenőnek a nemzeti pártra gyakorolt hatása. így tért le a nemzetiségi törvény alapjáról és a nemzet politikai egységének megtestesülését a nemesség helyett az intelligenciában kereste. Az egységes nemesség helyébe egységes intelligenciát óhajtott tenni, ami a gyakorlatban egy olyan folyamat támogatását jelentette, mely szerint a nemzetiségek társadalmi emelkedése a magyarságba vezessen át. Tehát a tót, német, román stb. parasztfiú, aki pap, tanár, ügyvéd stb. lesz, nyelvileg is magyarrá váljék s ezt a minőségét családjára és leszármazóira is áthárítsa.

39 Apponyi már az 1886. évi költség37 Thim József: A horvátok és a hazai szerbség a magyar történetben. A magyarság és a szlávok. 249. 1. 38 Gogolák i. m. 269—270. 1. 39 Apponyi Albert emlékiratai. 2. k., Budapest ,1934, 58. 1.