Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

eljönnek mások rendet csinálni, s kiveszik kezünkből azon igen fontos szerepet, melyre különben hivatva vagyunk, tudniillik, mind saját magunk mind egész keleti Európa sorsának elintézését."

7 Mocsáry tehát már a kiegyezés előtt kimondotta a dualizmus korának magyar nemzetiségi politikája felett az ítéletet. Eötvös és Deák halála után, Tisza Kálmán kormányzása alatt ő volt az egyetlen politikus, aki a nemzet lelkiismeretét e tekintetben ébren tartotta. Nemzetiségi koncepciója az emigrációs kossuthi hagyományokban gyökerezett. Világosan látta, hogy „szembeszállani a birodalmi egységre törekvéssel is, meg a nemzetiségi törekvésekkel is egyenesen képtelenség".

8 Ha Magyarország komoly függetlenségi politikát akar folyhatni, akkor jó békességben kell élnie a nemzetiségekkel, ami a nemzetiségek anyaállamával való békés együttműködést is feltételezi. Ezért jelentette ki az 1886. évi költségvetési vitádban, hogy az 1868:XLIV. tc.-ket végre kell hajtani, támogatni kell a nemzetiségek kulturális törekvéseit, segélyezni kell tanintézeteiket, a hivatalok betöltésénél tekintettel kell lenni a nem magyarajkú honpolgárokra, felül kell vizsgálni a választásoknál a kerületi beosztást és a cenzust, a közművelődési egyesületeknek fel kell hagyniok a nemzetiségek asszimilálására irányuló kísérletekkel s a nemzetiségekben nem kell csupa hazaárulót látni.

9 Mocsáry Lajos ezekkel a nézeteivel azonban mindinkább magára maradt nemcsak a függetlenségi pártban, hanem az országházban is, sőt legutoljára már mandátumhoz sem jutott. Amíg Mocsáry a nemzetiségi törvény végrehajtását sürgette, addig a kiegyezést követő második nemzedék legjobbjai is más uton haladtak. Szilágyi Dezső éles logikával mutatott rá arra, hogy „a nemzetiségi törvény a magyar nemzet és a nemzetiségek közti jogviszonyokat meghatározó kompromisszum; midőn megadtuk másajkú honfitársainknak mindazt, mit jogosnak és méltányosnak elismertünk, azt ama feltevésben tettük, hogy viszont ők is megadják a magyar államnak, amivel minden polgára neki tartozik; fájdalom, ebben csalódtunk ; nemzetiségeink nem becsülték meg a magyar nlemzet nagylelkűségét, nem teljesítették azt, aminek ellenében nekik egyenlő jogokat adtunk, ezzel pedig minket is felmentettek attól, hogy feltételesen elvállalt kötelezettségünket teljesítsük... 7 Mocsáry Lajos: Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában. Pest, 1860, 48—49. 1. — V. ö. Ugyanő: Nemzetiség. Pest, 1858, 204 1. — Mocsáry kiegyezés előtti nemzetiségi programmja, amihez mindvégig hü maradt, n

égy pontba foglalható össze: „1. Országgyűlésen a tanácskozási nyelv magyar. 2. Megyegyüléseken minden, a megyében divatozó nyelv egyaránt használható. 3. A kormányzás és közigazgatás nyelve valamennyi a hazában élő nyelv. 4. Külön iskolák minden nemzetiség számára." Programm stb. 72. 1. « 8 Mocsáry Lajos: Néhány sző a nemzetiségi kérdésről. Budapest, 1886, 77. 1. 9 Mocsáry i. m. 26—27. 1. Mocsáry nemzetiségi politikájára vonatkozóan lásd Gogolák Lajos: Mocsáry Lajos és a nemzetiségi kérdés. Magyarságtudomány II. évf., 1943, 289—323. és 431—456. 1. és Deák József: Mocsáry Lajos. Láthatár XII. évf.. 1944 január, 10—13. 1.