Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig
15. §. A kiegyezési kor. A nemzetiségek megtagadják az 1868: XLIV. tc.-ket. — Tisza Kálmán és a szász egyetem. — Irányi Dániel nemzetiségi törvényjavaslata. — Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája. — A magyar nyelv terjesztése az iskolákban. — A román kérdés a millenium előtt. — A nemzetiségek közös kongresszusa és programmja. — Bánffy Dezső sovinizmusa. — A nemzetiségek aktivitása az 1905. és 1906. évi választásokon. —• Apponyi és Andrássy nemzetiségi politikája. — Ferenc Ferdinánd és a nemzetiségek. — Tisza István és a román kérdés. — A hajdudorogi püspökség és a schizma per. — A román kérdés vitája a képviselőházban. — Jászi Oszkár és a nemzetiségek önrendelkezése. Az 1868: XLIV. tc. lezárt egy korszakot, a nemzetiségeknek az új magyar államjogi keretek között való elhelyezkedésének korát, de ugyanakkor új korszakot is nyitott, meg a nemzetiségi jogalkotás fejlődésének történetében. Az új kor egybeesik a dualizmus fél évszázadával, ami a nemzetiségi kérdés kibontakozása tekintetében is zárt egészet képez. Magyarország a kiegyezési kor aránylag nyugalmas évtizedei alatt olyan külpolitikai erők ütközőpontjába került, amelyek a nemzetiségi törekvések felhasználásával igyekeztek az ország egységét és a kettős monarchia hatalmi helyzetét aláaknázni. A nemzetiségi kérdés ebben a korban jogilag ugyan még csak belügyi kérdés volt, de politikai tekintetben már nemzetközi jelentőségre tett szert. A nemzetiségek egy részét az engedékenység politikájával még féken lehetett volna és lehetett is tartani, de a nemzetiségek másik, igen jelentős részének az engedmények csak egy-egy lépcsőfokot jelentettek az elszakadás felé vezető uton. A kiegyezési kor nemzetiségi politikája — írja Bethlen István — nem egyéb, mint szakadatlan önvédelmi harc, egyfelől azon kívülről táplált elszakítási törekvésekkel szemben, melyek az országon belül a föderalizmus és területi autonómiák bő köpenye mögé bújva igyekeztek a magyar állam testét megbontani, másfelől a nemzetiségi politika azon gazdasági eszközökkel folytatott harca ellen, amellyel a gazdasági szabad versenybe oly módon igyekeztek politikai eszközökkel belenyúlni, hogy e réven a magyarság eddig elfoglalt gazdasági pozíciójába beleülhessenek. 1 A nemzetiségi irredenta és a fenyegető külpolitikai veszélyekkel magyarázható, hogy 1 Bethlen István angliai előadásai. Budapest 1934, 26. 1.
