Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
bírói cselekményeket úgy a peres, mint a perenkívüli, valamint a bűnvádi eljárásoknál a pörben álló felek, illetőleg a kihallgatott személyek nyelvén eszközli; a perek tárgyalási jegyzőkönyveit azonban azon a nyelven vezeti, melyet a perlekedő felek a törvényhatóságok jegyzőkönyvi nyelvei közül kölcsönös megegyezéssel választanak. Ha e tekintetben megegyezés létre nem jönne, a bíró a tárgyalási jegyzőkönyvet a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikén vezetheti; tartozik azonban annak tartalmát a feleknek, szükség esetén tolmács segélyével is, megmagyarázni. Szintúgy tartozik a bíró a felek előtt megmagyarázni s illetőleg tolmácsoltatni a per fontosabb okmányait is, ha ezek olyan nyelven volnának szerkesztve, melyet a perben álló felek egyike vagy másika nem ért. Az idézési végzés, a megidézendő fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvem, különben pedig azon községnek, amelyben a megidézendő fél lakik, jegyzőkönyvi nyelvén, vagy pedig az állam hivatalos nyelvén fogalmazandó. A bírói határozat a tárgyalási jegyzőkönyv nyelvén hozandó; de köteles azt a bíró minden egyes félnek azon a nyelven is kihirdetni, illetőleg kiadni, amelyen kivánja, amennyiben azon nyelv a törvényhatóságnak, amelyhez a bíró tartozik, jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét képezi." Ezek után következnék a 7., illetve az új számozás szerint 9. § a következő módosított szöveggel: „Az első bíróságnál mind az ügykezelés nyelvét, mind a polgári s bűnvádi perekben, akár ügyvéd közbejöttével, akár anélkül folytattatnak a perlekedések s a hozandó ítéletre nézve ott, hol az anyanyelvnek használata a fenebbi szakaszokban meghatározottnál szélesebb körben volt gyakorlatban, addig míg az első bíróságok végleges rendezése s a szóbeli eljárás behozatala fölött a törvényhozás nem határoz, az eddigi gyakorlat lesz fentartandó." 33 Tisza indítványa tehát azt célozza, hogy azok a vidékek, amelyek a törvény betartása folytán annyi jogot sem élveztek, mint amennyit egyszer már a törvényhozás meg akart adni nekik, most elnyerjék a központi bizottság által megszövegezett jogok többletét; ahol pedig az anyanyelv a törvény előírásainál tágabb körben volt használatos, fenntartassék az eddigi helyzet. 34 Br. Simonyi Lajos jobbnak tartja Deák szövegét a központi bizottságénál, de mégis olyan módosítást ajánl, mely a 7. §-t a központi bizottság javaslatából kiindulva alakítja újjá, 8. §-nak pedig a bűnfenyítő eljárásra vonatkozóan új szakaszt ajánl. Ezek így szólnak: 7. szakasz. „Az ország minden lakosa, azon esetekben amelyekben akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben személyesen vagy megbízott által, vagy ügyvédi képviselettel élve, veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát és a bírói segélyt: a) saját községi bírósága 33 A Tisza által felolvasott 7. § annyiban különbözik Deák javaslatának 7. §-ától, hogy Tisza elhagyja Deák bevezető szavait „A törvénykezést illetőleg..." továbbá betoldja a dölt betűkkel szedett részt; végül elhagyja a Deák javaslatából az utolsóelőtti „mindenütt" szót. 34 Napló 180—181. 1.
