Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
erdélyi képviselő, egyik javaslatot sem fogadja el addig, amíg az erdélyi unió kérdése megoldást nem nyer, mert ez fogja megmutatni, mit kell az erdélyi alkotmányból fenntartani és milyen aranyban szükséges Erdélyre nézve a nemzetiségi kérdést előterjeszteni. 109 Bipos Ferenc, Bereg megye felső kerületének képviselője, a Deákféle javaslatot fogadja el. 110 Medán Endre, Kővárvidék remetei kerületének képviselője, a románság' nevében jelenti ki: a két többségi javaslat a nemzetiségek életerét oly könyörtelenül metszi el, hogy azoknak a feltámadáshoz többé semmi reményük sincsen. Szembeszáll az egyetlen politikai nemzet elméletével és ebben „a nem-magyar nemzetiségek ellen irányzott elnemzetietlenítési politikát" 111 lát. Ezt pedig hazárd játéknak tartja, mert jól is üthet ki, de fel is boríthatja az ország rendjét. Az abszolutizmus alatt a magyarság küzdött nemzetiségi jogaiért; nem lehet tehát a románokat reakciósoknak nevezni, amiért ma ugyanezt teszik. „Én nem látom — úgymond — a magyar nemzetnél szükségét annak, hogy a nemzetiségi politika által igyekezzék önmagát szaporítani, mert vannak ennek más módjai, melyek közül csak néhányat említek: először kipuhatolni és eltávolítani mindazon okokat, melyek — némely írók szerint — okozták a magyar faj apadásának indultát; másodszor betelepítése által a nagy területű lakatlan pusztáknak és pedig elsősorban székelyek által; miáltal meg lesz akadályoztatva a székely kivándorlás; továbbá a névmagyarosítási statisztika alapján oly nemzetek által, kik legfőbb hajlamot mutatnak a beolvadásra; és harmadszor a magyar nyelvnek művelődés általi oly vonzóvá tételével, hogy azt szívesen magáénak vallja mindenki és örömét találja abban, ha a magyar népbe beolvasztatik." 112 A románok rokonszenvvel viseltetnek a magyar nemzet iránt, beszélik a magyar nyelvet, de beolvadni nem akarnak. A többségi javaslat intézkedéseit kevesli és a kisebbségi javaslat mellett szavaz. 113 Ivacskovics György, Szontagh Pál (nógrádi), Szontagh Pál (gömöri), Thalabér Lajos és Andreánszky Boldizsár elállnak a szótól. Berzenczey László, Marosvásárhely képviselője, aki az abszolutizmus idején több évet töltött Bukarestben, úgy találja, hogy nem is olyan fekete az ördög, amilyennek festik. Rámutat arra, hogy a románok a szláv nyelvet már régebben kiküszöbölték az egyházi életből, a római katolikusok azonban ragaszkodnak a latinhoz. A nemzetiségekhez fordulva kéri őket, hogy ne bántsák a magyar nemzetet, mert Magyarhonban gyökerezik a román és déli szláv fejlődő nemzetiségi fája. A központi bizottság javaslatát pártolja. 114 109 Napló 149. 1. "o Napló 149—150. 1. » J * Napló 150. 1. * 13 Napló 151. 1. i« Napló 152. 1. i» Napló 152—154. 1.
