Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

gíteni nem lehet, őszintén bevallom, hogy az nem lenne indok reám nézve arra, hogy én azt, ami által a haza veszélyeztetik, megadjam és vérző szívvel, nehéz kebellel bár, de azt mondanám: lássuk tehát, ha így kell lenni, e szeégny, annyit szenvedett haza megbírja-e még egyszer saját hálátlan fiainak küzdelmét? (Zajos helyeslés.) És ha kellene, a legrosszabb esetben kész volnék meghalni e haza romjain, de azt, hogy azért, hogy ezt más ne tehesse, én magam romboljam le hazámat, ezt tenni nem fogom soha. (Hosszas élénk helyeslés! Szavazzunk! Szavazzunk! Szavazzunk!)"

102 Manojlovics Emil, Versec város képviselője, a század uralkodó eszméjének a szabadságot és nemzetiségi szeretetet mondja. A központi bizottság javaslata nem elégíti ki a nemzetiségeket, mivel ők nem a személyes polgári szabadságot, hanem a nemzetiségi egyenjogúsítást követelik, ami a többségi javaslatnak csak a címében szerepel. Ha a kormány ezt nem akarja kodifikálni, akkor most inkább csak a nyelvhasználatot szabályozza a törvény útján és halassza el a nemzetiségi törvény meghozatalát alkalmasabb időre. A kisebbségi javaslatnak is vannak hibái, de az ország integritását nem sérti. A magyar nyelvnek, mint országos közvetítő nyelvnek az elismerését helyesli, de a municipiumokba és az egyházi életbe nem vinné be a magyar nyelvet. A törvénykezés terén sem alkalmazna megszorítást. A gyakorlat úgyis az, hogy a szerb és román vidéken ezeken a nyelveken is lehet pert vinni egészen a septemviralis revizióig. Ezen a téren nem állja ki Magyarország a versenyt Belgiummal, de Ausztriával sem, ahol a peres ügyeket német, cseh, lengyel, olasz, szlovén, orosz és román nyelven kezelik, anélkül, hogy különbséget tennének ügyvéd által képviselt, vagy anélkül folyó perek között. Élesen kifogásolja a javaslatnak a büntetőperek nyelvére vonatkozó részét és arra hivatkozik, hogy az angol gyarmatokon is anyanyelvükön hallgatják ki a bennszülötteket. A kisebbségi javaslatot fogadja el és kéri, hogy kölcsönösen felejtsék el az öt nap alatt elhangzott keményebb szavakat, mert a közös haza boldogítása a cél.

103 Miután Horváth Lajos, Szelestey László, Lehoczky Egyed és Horváth Döme elálltak a szótól és az elnök is kívánatosnak mondta, hogy az általános vita már befejeztessék, Markos István emelkedett szólásra. Annak előrebocsátásával, hogy törvénykönyvünkben egyetlen szakasz sincsen, mely a nemzetiségeket a jogok élvezetéből kirekesztené, a nemzetiségi kérdés eredetét vizsgálja. Szerinte a mohácsi vész után a pápák mind nagyobb befolyást nyertek Magyarországon és elnyomták a nem római katolikus híveket; a görög katolikusokra választás helyett kinevezett püspököket erőltettek reá, a nem katolikusokat pedig kizárták a közhivatalokból. A nemzetiségek útja kétfelé ágazik el. A nemzetiségek egy része az ország szétdarabolását kívánja és nem számol az akkor bekövetkező orosz