Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

a nemzetiségi bizottság javaslatát a központi javaslat 12. és 27-ik §§-aival, amelyek azt mondják ki, hogy a tisztviselők a községekkel és egyesekkel „lehetőleg" azok nyelvén érintkezzenek. Ezért nem tudja elfogadni sem a központi, sem a Deák-féle javaslatot, die a kisebbségi íjavaslatital szemben is fenntartásai (vannak. A minisztériumok és országgyűlés nyelvét magyarnak akarja, a törvényhatóságban, községben, egyházban, iskolában azonban csak az anyanyelvet ismeri el. E tekintetben az 1861. évi javaslat is jobb volt, mert a szerint a törvényhatóságok és községek szabadon választhatják nyelvüket. — A Deák-féle javaslatot sem fogadja el, mert ennek bevezetése még szűkkeblűbb, mint a központi bizottságé. Javasolja, hogy a három tárgyalás alatt álló tervezet helyett fogadják el az 1861. évi javaslatot azokkal a módosításokkal, amelyeket Dobrzánszky képviselő tett.

67 Beszéde végén visszautasítja a románság részéről Bartalnak azt a vádját, mintha a nemzetiségek az oroszokkal cimborálnának, mert nem ők hívták be 1849ben a muszkát. Stefanidesz Henrik, az Árva megyei bobrói kerület képviselője az ülés utolsó szónoka. A központi bizottság javaslatát fogadja el, mivel a nemzetiségek mindig a magyar nemzet kiegészítő részét alkották. A nemzetiségi bizottság tekintettel volt az országgyűlés felirataiban tett ígéretekre és a nemzetiségek jogos igényeire. A továbbiakban vitába száll Mocsonyi, Dobrzánszky és Borlea állításaival. „Én Magyarország integritását oly ereklyének, oly kincsnek tartom, melyet nekünk még idealiter, még papíron sem lehet felbontanunk, és mint üy ereklyét, ily kincset a késő utókornak az örökkévalóságig épségben s felbonthatlanul fenn akarom tartani" — fejezi be beszédét.

68 November 27-én, a CCCXXVI. országos ülésen folytatták a nemzetiségi törvényjavaslat általános vitáját. Mihályi Péter, a Mármaros megyei sugatagi kerület képviselője az első felszólaló. A nemzetiségi érzés eredetét a 48-as alkotmányhoz vezeti vissza, amely a honpolgárok százezreit részesítette az alkotmányos jogok élvezetében s így a nemzetiségi igények kielégítése sem egyéb, mint a 48-as törvények jogegyenlőségi elvének életbe léptetése. Ezen a téren el lehet menni addig a határig, amit az ország területi és kormányzati egysége megenged. A központi bizottság javaslata nem megy el idáig. A javaslaton túlmenően jogosultnak látja azt, hogy a megyei és városi törvényhatóságok szabad választás útján határozzák meg jegyzőkönyvi és ügyviteli nyelvüket; ugyanígy a törvényhatóságok alatt álló hatóságok és az egyházi főhatóságok. Ezért a központi bizottság javaslatát nem fogadja el.

69 Justh József, a Túróc megyei szt.-mártoni kerület képviselője megállapítja, hogy a vitatkozás sikertelen, mert az egyes nézetek