Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

közt áthidalhatatlan ellentét van. A nemzetiségek követeléseit nem tudja magáévá tenni. A külön terület, lobogó és kongresszus engedélyezésével Magyarország belülről szétdaraboltatnék. Ezen a ponton a további vita felesleges. Mocsonyi azt is hangoztatta, hogy a magyarság nem lesz képes megakadályozni a románság nemzetté emelkedését. Semmi kifogás az ellen, hogy Oláhországban nemzetté alakuljanak, de Magyarországon, „amíg mi élünk, addig mi ezt igenis meg fogjuk akadályozni. (Ügy van!)"

70 A szabadelvűsig és demokrácia csak arra kötelez, hogy „egy hazában minden polgár egyenjogú legyen; de a nyelv nem postulatuma a demokratiának. (Helyeslés.)"

71 Dobrzánszkynak válaszolva megállapítja, hogy a magyar nyelv ma csak a latint pótolja s akkor senki, sem kifogásolta a latin nyelv kötelező ismeretét a közhivatali pályákon, most pedig a magyart ugyanazon a vonalon a legnagyobb sérelemnek veszik. „... Meg vagyok győződve, — fejezi be beszédét — hogy sehol, de sehol... még a legszabadabb államban. Amerikában sincsenek a nemzetiségi jogok oly szélesen kiterjesztve, mint a mi törvényjavaslatunkban; meg vagyok győződve, hogy... a mi törvényjavaslatunk Európa közvéleményének kritériumát sokkal jobban ki fogja állani, mint azon törvényjavaslat, melynek végcéljanem egyéb, mint Magyarország feldarabolása."

72 Ramúcher Jakab, Szebenszék és város képviselője, a vallási és nemzetiségi eszme között von párhuzamot. Mind a kettő azonos eredetű, de amint a vallási kérdésiem oldható meg az egyéni vallásszabadság elismerésével, úgy a nemzetiségek sem elégednek meg az egyéni jogosultság csigaházaival. „A nemzetiségi kérdés megoldása ... az állami szabadsági kérdések megoldásától függ."

73 A nyüvános és szóbeli törvényszolgáltatás, egyesülési és gyülekezési jog, nevelésügy fejlesztése, önkormányzati szellem — az előfeltételei a nemzetiségi kérdés megoldásának. A nyelvkérdést Erdélyben az 1847:1. tc. rendezte és a szász nép számára biztosította mindazokat a nyelvi jogokat, amelyek Erdélyben évszázadok óta megülették őket s „nem zavarta meg őket e jogban semmi kormány, semmi törvényhozó testület, semmi önkényuralom.. ."

74 A 48-as unió fenntartotta az erdélyi külön törvényeket és szabadságokat s egy ilyen fontos kérdést nem lehet Erdélyre való tekintet és utalás nélkül meghozni. Erdélyben „mind a három nyelv, a magyar, román és német egymás közt és az állam irányában is jogegyenlőségnek örvend"

75 s ezért kéri, hogy a javaslat feletti tárgyalásnál Erdélyt hagyják érintetlenül, mert ellenkező esetben ő és elvtársai a jelen törvényjavaslatok egyikéhez sem adhatják beleegyezésüket. ™ Napló 100. 1. 71 Napló 101. 1. 72 Napló 101. 1. 73 Napló 103. 1. « Napló 103. 1. 75 Napló 104. 1.