Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

fogy a nemzetiségek száma. (Ügy van!) Előbb, a civilisálás első kezdetében, néhány család képezett nemzetiséget. A nemzetiségek Ausztrália és Amerika egy részében még most is néhány száz tagból állanak. Ezek egyesülve és egymásba olvadva nagyobb és nagyobb nemzetiségeket képeznek. És így a civilisátio haladása kétségkívül fenyegető a nemzetiségekre nézve. E veszélynek ki vagyunk téve mi magyarok, ki vannak téve horvát testvéreink, ki vannak téve a hazában lakó más nemzetiségek, szóval ki vannak téve minden kisebb nemzetiségek. Dé mi által ótalmazhatjuk magunkat e veszély ellen? Az által-e, hogy az egyes nemzetiségeket, mint múmiákat, törvényekbe begöngyölgetve, (Élénk helyeslés) a törvényhatóságok sírkamrájába rakjuk le? (Kitörő zajos helyeslés.) Századunkban ami nem él, annak nincs jövője. (Hosszasan tartó zajos helyeslés és taps.) Ha a civilisátio emelkedő árjai ellen biztosítani akarjuk magunkat, állítsuk magunkat magasra! (Tetszés.) A dagály mértföldnyi lapályt elborít; de az egyes szikla, mely magasabban áll, kiemelkedik és ki fog emelkedni mindörökké. (Zajos tetszésnyilvánítások.)"

27 A nemzetiségek jövőjéről tehát nem az gondoskodik jobban, aki olyan törvényeket indítványoz, amelyek a fejlődést lehetetlenné teszik, hanem az, aki a szabadságot védve olyan feltételeket teremt, amelyek között az egyes nemzetnek az emelkedése csak sajátmagától függ. „Nézetem szerint a nemzetiségi kérdés nem e haza egyik vagy másik nemzetiségének kérdése, hanem mindnyájunk közös kérdése. Aki azt hiszi, hogy e hazának egysége, melytől fennállása függ, csak azoknak fekszik érdekében, kik e hazában magyarul beszélnek; vagy aki azt hiszi, hogy szerb, román, szláv honfitársaink civilisátio ja és jólléte csak szerb, román, vagy szláv kérdés: az e kérdést nem érti. (Élénk helyeslés. Taps.) Meggyőződésem szerint a nemzetiségi kérdés megoldása közös feladatunk, mely egyaránt érdekünkben áll. De épen mert e feladatot meg kell oldanunk; és mert a világtörténet összes tanúsága minket arra tanít, hogy minden kérdésnek végleges megoldása csak annyiban lehetséges, amenynyiben a mód, mely szerint e megoldás történik, a század eszmével és elveivel ellentétben nem áll: (Kitörő helyeslés) nekünk e kérdést is a jelen század eszméi szerint kell megoldanunk; (Helyeslés) e század pedig, hála a mindenhatónak, a szabadság százada! (Zajos tetszés. Éljenzés.) És nincs ékesszólás és nincs hatalom, mely minket arra bírjon, hogy a szabad versenynek, a szabadságnak teréről ismét a privilégiumok sáncai közé vonuljunk. (Szűnni nem akaró, viharos tetszés nyilvánításai. Éljenzés. Taps.)"

28 Bömches Frigyes, Brassó város és vidék képviselője, az erdélyi szászok nevében szólalt fel. Előadta a szász nép történetét, a szászok demokratikus alkotmányának keletkezését, mely Európában