Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

ben a többséget képezi, a másikban a kisebbséghez tartozik: ezen rendszabálynak következése az, hogy míg bizonyos nemzetiségeket egyes megyékben kielégítünk (és pedig némelyeket, mint p. o. az igen t. szerb nemzetiséget igen szűk területen), ugyancsak őket minden más területen a legnagyobb elnyomásnak vetjük alá. (Élénk tetszés.) "24 Sokan azon a nézeten vannak, hogy a nemzetiség kérdése csak mesterséges izgatás eredménye. „Az én meggyőződésem szerint a nemzetiségi kérdés csak azon nagy szabadsági mozgalom egyik ágát képezi, mely korunkban oly nagy eredményekhez vezetett. (Helyeslés.) Azon kor, mely a

( polgári jogok teljes egyenlőségét mondotta ki, mely minden vallásfelekezeti különbség nélkül a vallásoknak egyenlő szabadságát állapította meg, az a polgároknak nyelvök használatára nézve is hasonló szabadságát követeli."

25 De épen mivel a nemzetiségi kérdés is a szabadságmozgalmak egyik fajtája, szabad-e az országban olyan nemzetiségi korlátokat és előjogokat felállítani, hogy „a hazában egyetlen ember se legyen, ki magát e haza minden megyéjében egyenlően szabadnak ' érezhesse? (Élénk helyeslés) egyetlen se, ki e hazát egyik határától a másikig saját hazájának mondhassa? (Hosszan tartó élénk helyeslés.)'^ A vita folyamán a nemzetiségek többször hivatkoztak Svájc, Belgium és Franciaország példájára. A hely tekintetében nem tévedtek a képviselők, hanem csak az idő tekintetében, mivel hivatko^ zásuk nem a mostani, de ezer évvel ezelőtti időkre talál, amikor még nem volt egységes a törvény ezekben az országokban, hanem mindenik törzs a maga szokásai szerint élt. A nemzetiségi képviselők közelebbiekvő példát is hozhattak volna fel, a reformáció példáját. Akkor ugyanis a „cuius regio, ülius religio" elv alapján különültek el a felekezetek, sőt külön várakat és hadsereget is tartottak. E rendszabályok eredménye a legiszonyúbb testvérhábor-ú volt. A vallásfelekezetek közötti egyetértés is akkor kezdődött, amidőn a vallásfelekezetekre nézve is ugyanazt az~ elvet állították fel, amelyet a központi bizottság javaslatában a nemzetiségekre nézve felállított. Igaz, hogy különbség van a vallás és a nemzetiség között, de jelenleg a vallási eszmék még mindig mélyebb benyomást gyakorolnak a nép kedélyére, mint a nemzetiségi eszme s ha a vallási villongásokat megszüntette a szabadság, akkor elvárható, hogy ott is békét teremtsen, ahol nem olyan mélyrehatók az ellentétek. Egy másik nemzetiségi oldalról elhangzott kifogás az, hogy a többségi javaslattal a nemzetiségek jövője nem biztosíttatik. „Én részemről, ha a világtörténetet tekintem, igen átlátom, hogy akinek nemzetisége szívén fekszik, az nem nézheti a civilisatio kifejlődését aggodalom nélkül. A civilisatio kifejlődésével fokról fokra M Napló 32. 1. " Napló 32. 1. 20 Napló 32. 1. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. 193