Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

ország, Skandinávia és Schleswig-Hollstein; és hogyha itt hazánkban maradunk, akkor lehetetlen el nem ismerni, hogy mindezen mozgalmak nem egyebek, mint kifolyásai egy alapeszmének, nem egyebek, mint idő és helyi viszonyokhoz mért alkalmazásai ugyanazon egy alapelvnek, nem egyebek, mint egyes töredékei ugyanegy egésznek. Bármennyire eltérők legyenek is ezen általános átalakulási dráma egyes tüneményei egymástól, s bármennyire ellentétes legyen is alap, irány és cél, mely a mozgalom egyes phasisait jelezi, úgy hogy a mindennapi tapasztalat mutatja, hogy Európa népei majd a históriai jogalapon, majd az észjog alapján, majd törvényes, majd a forradalmi eszközökkel, majd az alkotmányosság neve alatt, majd egy absolut hatalom szövetségében, majd egyenjogúságra, majd függetlenségre, majd suprematiára törekedtek; de bármennyire ellentétes is az alap, irány és cél: egy bennök az alapeszme, és ez a nemzetiségi egyéniség vagy individualitás létezésének s fejlődésének biztosítása. Ez alapeszméje minden nemzetiségi mozgalomnak, ez az alapeszme minden mozgalomnál, mely ma Európában mutatkozik." „... A nemzetiségi eszme nem egyéb, mint azon törekvés, hogy a nemzeti egyéniség létének s fejlődésének biztosítását megkísérelje, úgy más részről ismét a nemzetiség fogalma szükségkép ép e meggyőződéshez vezet. A nemzet mint oly embereknek összesr sége, kiket származásr, földrajzi-, történeti s ennélfogva nyelvi kötelékek is szorosan fűznek egymáshoz, miután az erkölcsi fejlődés magvát foglalja magában, s miután öntudattal bír: lázért személyiség, vagyis jogi személy."

4 A nemzetiségi eszme okait tárgyalva, Mocsonyi a külső okokat a népszuverenitás és az egyenlőség elveiben, a belsőket a művelődés előhaladásában és az alkotmányos demokráciában látja. A felvilágosodásnak ezek az elvei ébresztették fel a nemzetiségekben az öntudatot. A feudalizmus és abszolutizmus korában a nyelvkérdésnek nem volt jelentősége, Magyarország is szinte ezer évig élt egy holt nyelv uralma alatt. De „azon pülanatban, amint az egyenjogúság kimondatott, amint a népnek befolyás engedtetett az államéletnek fejlődésére, azon pülanatban ott terem a nemzetiségi eszme a nyelvek harcterén..." „... A nemzetiségi eszme... az alkotmányosság demokratikus irányában találja egyik okát, de úgy, amint az egyéni szabadság és közvetve az egyéni fejlődés csak is demokraitia alapján lehetséges, úgy más részről a demokratia előfeltétele épen a nemzetiségi eszme. (Mozgás.)"

5 Mintha Jászi Oszkárt hallanók, aki négy évtized múlva azt írja, hogy a nemzetiségi kérdés a demokrácia archimedesi pontja. A nemzetiségi eszmének azonban kinövései is vannak — folytatja Mocsonyi — ezek a „suprematiára való törekvés és a nemzeti elszigetelés". Eme kinövések nélkül ,,a nemzetiségi eszme a kosmo-