Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
népszuverenitás elvének kimondására vezeti vissza. Eötvös tehát a nemzeti gondolatot a francia forradalomból származó koreszmével hozza kapcsolatba s ebből az állami centralizáció elvét is levezeti, mint amely a középkori partikularizmusokat feloldotta. Magyarország történetét vizsgálva kimutatja, hogy a kereszténység felvétele óta egyetlen törvényt vagy okmányt sem találunk, mely a különböző nemzetiségek egybeolvadását vagy elnyomását célozná, sőt Szent István törvénye ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Hazánk sokféle küzdelem színtere volt. „A vallás, a trónörökösödés, a jobbágyok és urak közötti ellentét, egyes dynaszták nagyravágyása — egyszóval mindaz, ami más országokban pártviszályra adott alkalmat, vérrel áztatta hazánknak téréit. Csak egy van, mit, ha történetünk e sötét lapjain végigmegyünk, az újabb időkig nem találunk: azt, hogy e viszályoknak a nemzetiség kérdése szolgált volna alap-okául." 13 A szlávok, románok, németek nyolc évszázadon át megőrizték nyelvüket, de sohasem szűntek meg magyarok lenni, példa reá a Zrínyiek, Hunyadiak és Dugonics hősiessége. A nemzetiségi kérdés felmerülésének oka a nemzetiségeknek a civilizáció terén tett haladása, a szomszéd népekkel való faji és nyelvi rokonsága, a latin államnyelv eltörlése, a többnyire magyar nemzetiségű nemesség küzdelme a nem nemesekkel és a demokratikus átalakulás, mely a nemzetiségi polgároknak is a közügyek intézésébe beleszólást engedett. A kérdés megoldására olyan módot kell találni, mely a két ellentétes szempontot, az ország politikai egységének (a históriai nemzetiségnek) követelményeit és a nyelvi nemzetiségek méltányos követeléseit össze tudja egyeztetni. A megoldás két feltétel alatt lehetséges: a nemzetiségi igényeknek csak ott szabad ellenállni, ahol azt az állam igényei elkerülhetetlenné teszik, de a nemzetiségektől nem szabad több áldozatot követelni, mint amennyi a cél eléréséhez szükséges. Vezérelvnek a teljes jogegyenlőséget kell elfogadni. A nemzetiségi kérdés megoldásának módozatai két csoportba oszthatók. Az elsőbe azok a tervek tartoznak, amelyek szerint a kérdés csak akkor rendezhető, ha minden egyes nemzetiségnek jogköre a törvényben pontosan meghatároztatik. Ezt célozza az 1861. évi országgyűlés által kiküldött nemzetiségi bizottság kisebbségi javaslata. Ez a rendszer azonban hazánkban gyakorlatilag nem alkalmazható, mert a nemzetiségi ellentétek kiegyenlítése helyett csak az egyéni és polgári szabadság legnagyobb korlátozását vonná maga után. Ha mégis életbe léptetnék, akkor Magyarország és az osztrák birodalom feloszlásához vezetne s lehetetleniné tenne Európa vegyeslakosságú területein minden erős államalakulást, tehát a nemzetiségek jövőjét is megrontaná. Az ország területének és hivatalainak a nemzetiségek közötti felosztása, amit némelyek a nemzetiségi súrlódások megszüntetésére indítványoznak, csak a meglévő ellentétek még jobban való kiélezését vonná maga után. A 13 Eötvös i. m. 19. 1.
