Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
Amíg a kiegyezés Erdélyben az unióhoz vezetett, addig Horvátországgal a béke csak a területi és közjogi különállás alapján volt helyreállítható. Az 1865 végén összeült horvát országgyűlésen ismét felmerült a Magyarországgal való kiegyezés kérdése, amire a horvátok csak a paritás alapján voltak hajlandók és az AusztriaMagyarország-Horvátország közti trializmus álláspontjára helyezkedtek. Az uralkodó felhívására a tartománygyűlés bizottságot küldött ki, mely 1866 április 21-től június 22-ig folytatott tárgyalásokat a magyar parlamenti kiküldöttekkel a kiegyezés tárgyában; anélkül, hogy eredményt tudott volna elérni. A tárgyalások a porosz-osztrák háború miatt félbeszakadnak, de utána Zágrábban magyarellenes hangulat kerekedik felül és a tartománygyűlés december 19-i feliratában Horvátországnak Ausztriához való csatolását kéri az uralkodótól, aki erre elnapolja a tartománygyűlést. A horvátok csak akkor kezdenek élénken érdeklődni a kiegyezés iránt, amikor 1867 február 17-én a magyar alkotmány életbe lép, anélkül, hogy Horvátország a magyar országgyűlésen képviselve volna. A horvátság attól tart, hogy Fiume kérdésében kész helyzet elé fogják állítani. Fiume 1822-től 1848-ig magyar fennhatóság alatt állott, akkor Horvátországhoz csatolták, de az olasz többségű város a szlávosítási törekvések miatt Magyarországhoz húzott. A horvát vármegyék ezért tiltakozásukat jelentik ki az osztrák-magyar kiegyezés ellen, amire a főispánokat királyi biztosokkal váltják fel, Andrássy pedig Fiúméba is királyi biztost küld. Amikor az uralkodó felszólítja Horvátországot a koronázáson való részvételre, a tartománygyűlésen minden óvintézkedés megtételének ellenére is a nemzeti párt 57 hívével szemben a 44 unionista kisebbségben marad s május 18-án olyan feliratot fogadnak el, mely szerint a koronázáson nem vesznek részt és fenntartják maguknak a jogot az osztrák-magyar kiegyezés felülvizsgálására. Erre a király ismét feloszlatja a tartománygyűlést. Fiúméban a horvát közigazgatást a magyar váltja fel, miután a fiumei követek már a zágrábi országgyűlésen lemondtak mandátumukról és kijelentették, hogy a pesti országgyűlésen akarnak részt venni. A király új választójog alapján új tartománygyűlést hívott össze, amelyen az unionisták végre többséghez jutottak s bár a nemzeti ellenzék az 1868 január 9-én összeült tartománygyűlésen érvénytelennek minősíti az oktrojált választási rendszer alapján összeült tartománygyűlést, 18 ellenzéki képviselő pedig kivonul, a többség olyan feliratot fogad el, mely elveti a trializmus gondolatát. A két ország deputációi most már június 25-én megegyeznek egymással s így születik meg az a javaslat, amelyet a magyar országgyűlés az 1868 :XXX. tc. formájában emel törvényerőre. 5 A törvény a Pragmatica Sanctiora, hivatkozva kijelenti, hogy „Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az Őfelsége uralko5 Gratz Gusztáv i. m. I. k., 61—64. 1.
