Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

12. §. A törvényhatósági tisztviselők, saját törvényhatóságaik területén, a községekkel, gyülekezetekkel, felsőbb egyházi hatóságokkal, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben, azok nyelvét használják. 13. §. A törvényhatóságok egymás közt és az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják, de használhatják a mellett hasábosán még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak. 14. §. Az ország minden lakosa, azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül, akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben, személyesen vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát és a bíró segélyét: a) saját községének bírósága előtt a maga anyanyelvét; b) más községek bírósága előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét vagy nyelvei egyikét; p) saját járásának törvényhatósági bírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét vagy nyelvei egyikét; d) más bíróságok előtt akár legyenek azok saját törvényhatóságának, akár pedig más törvényhatóságnak bíróságai, azon törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét, vagy nyelvei egyikét használhatja, a melyhez az illető bíróság tartozik. 15. §. A bíró, akár peres, akár perenkívüli eljárásnál, a tanuhallgatast, szemlét és egyéb bírói cselekményeket a kihallgatott vagy alkalmazott személyek nyelvén eszközli, magát a tárgyalási jegyzőkönyvet azonban az állam hivatalos nyelvén vezeti; de ha ezt a felek nem értenék: a jegyzőkönyv tartalmát, szükség esetén tolmács segélyével is, megmagyarázza. Szintúgy tartozik a bíró a felek 12. §. Megegyezik a bizottsági javaslat 12. §-ával, azzal a hozzáadással, hogy a törvényhatósági tisztviselőknek „a lehetőségig" kell a testületek és magánosokkal azok nyelvén érintkezni. 13. §. Megegyezik a bizottsági javaslat 13. §-ával. 14. §. Megegyezik a bizottsági javaslat 14. §-ával, de amíg ott a b), c) és d) pontnál a „jegyzőkönyvi nyelvét vagy nyelvei egyikét" kifejezés szerepel, addig itt csak a „jegyzőkönyvi nyelvét" szavakat találjuk. 15. §. Az első bekezdés kimondja, hogy „a bíró a lfy. § eseteiben a panaszt vagy kérelmet a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el" és a bűnvádi eljárásokra is kiterjeszti azt az elvet, mely szerint a kihallgatás stb. az illető személyek nyelvén történik. A jegyzőkönyvek nyelvét a bizottsági javaslattól eltérően szabályozza a következőképen: „ ... a perek tárgyalási jegyzőkönyveit azonban azon a nyelven