Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

köztünk több választókerület sokkal célszerűbben fog elrendeztetni, mint jelenleg van megalakítva. Az 5-ik pontra okot szolgáltatott az, hogy a sz. bíró a maga állásánál és tekintélyénél fogva nagy hatást gyakorolhat a népre, különösen a ruthén népre, mely, mint a történelemből tudjuk, a régi társas viszonyok igazságtalansága miatt sokkal többet szenvedett, mint bármely más népfaj: e miatt elvesztette az arisztokráciáját, szószólója nem volt, s azért mintegy szolgaságban nőtt. Ő a régi idők szerint most is a szolgabírát omnipotentiának nézi, kinek egy nézése képes a választót meggyőződése ellen bírni. Hátha a szolgabíró, felejtve a maga állását és visszaélve a maga tekintélyével, terrorismussal lép fel: akkor egész járását képes maga után rántani. így bár minő kedves jelöltje volna a népnek és bármikép szeretné is ezt megválasztani, ily abnormis eljárás mellett kénytelen szolgabírájának engedelmeskedni. Mi úgy hisszük, hogy a tiszti karnak kötelessége volna a csendre és rendre felügyelni a választásoknál, a népet a jogok ismeretébe és gyakorlatába lassan bevezetni és őrködni, hogy a legszabadabban válasszon, mert alkotmányos országban kötelességünk volna szabad polgárokat, nem pedig szolgai jellemű lényeket nevelni. A képviselők tárgyában mennyire alapos alázatos esedezésünk, könnyű abból megítélni, hogy a majd fél millió ruthén népből eddig tudtunkkal csak 3 képviselő van. Máramarosból, hol körülbelül 110 ezer ruthén lakik, csak egy képviselő van. Beregbol, 80 ezer ruthénből egy sincs, pedig volt jelöltjük, országoshírű magyarító Mészáros Károly, elüttetett, de Ungmegyéből — 60 ezer ruthén — egy képviselő. Zemplénből — 55 ezer — egy sincs. A Sáros-, Szepes-, Abaujban lakó ruthénekről semmi tudomásunk. Semmi ellenvetés ez ellen az, hogy talán nincsenek köztünk arra érdemes és képes egyéneink: igen is van akár mennyi, csak lehetne megválasztani. III. Ha a független és felelős magyar minisztérium mellett a tisztválasztás, megyei municipiumok megmaradnak, ez esetben a tisztikar választása tárgyában alázatos esedezésünk a következő: 1. Azon szolgabírói járásokban, hol tisztán ruthén nép lakik, vagy általános többséget képez, az ő vallása- és nemzetiségéből, amennyire telik, adassanak tisztviselők. 2. Ily járások számára a tisztviselőknek a főispán általi kijelölésében, és illetőleg megválasztásában a járásbeli lelkészek és községi képviselők részt vegyenek, e részvételben őket mellőzni tilos legyen. 3. Egyik járásbeli intelligentia és községi képviselők más járás részére tisztviselők megválasztásában részt ne vegyenek. 4. Bent a járásokban és pedig azok középpontján a főispán által kinevezett bizottság előtt, melyben a járás az ő értelmisége által feles számmal legyen képviselve, volna a tisztikar megválasztandó. 5. Csak a központi tisztviselők, ú. m. alispánok, jegyzők, törvényszéki ülnökök, tiszti ügyészek volnának a megyeháznál, és pedig nem választók, hanem községi képviselők által, megválasztandók nemzetiségek arányához képest. 6. Minden a ruthén sz. bírói járásban alkalmaztatni kivánó egyéniség megválaszthatására egyik kellékül szolgáljon a ruthén nyelv kellő bírása. Ezen pontoknak oka következő. Több járásban alig van egy bizottsági tag, több járás ismét a megye székvárosától 15—20 mértföldnyire esik; a tisztikar megalakítására tehát télben, ha nagy hideg, hófuvatagok vannak, nyárban midőn munkaidők következnek be, a községi képviselőknek 3—4 napi útat tenni a megyeházához, onnan annyit vissza s így összesen