Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

D. IV-dik melléklet a 133. számú irományhoz.^ Mélyen tisztelt országgyűlés! Kegyelmes honatyák! Ha az emberi nem művelődési történetét és ebben korszakokat alkotó mozzanatait tekintetbe vesszük, könnyen rájövünk azon meggyőződésre és igazságra, hogy az egyéni, vallási és nemzetiségi szabadság az emberrel született természeti jogok. Ezen jogok nem mindig egyforma szerepet játszottak a politikában, mert föltételezve vannak az emberek értelmi haladásától, a szorongatott helybeli viszonyoktól és szükségektől. Innen van az, hogy minél hamarább előre haladt valamely nemzet a műveltségben, és minél magasabb volt az ő haladása, annál hamarább kifejtette és annál erősebben érvényesítette a polgári életben az említett jogokat. A nemzetiségei eszme, mint természeti jog, nagyobb és előrehaladt nemzeteknél sokkal régebben kifejtetett már; és szerencsések, mert ezáltal politikai érettségi korba jutva, a nemzetiségi eszmék forradalmán régen túlestek. A kisebb nemzeteknél és népfajoknál csak a mostani néhány évtizedben felébredt ezen eszme és jog sok vitára és néhol, kitfönösen hazánkban szerencsétlen súrlódásokra is adott alkalmat. A felébredt és csendesen fejlődő nemzetiségi eszméken a statusbölcs csak örülhet, mert ezen nemzetiség körüli mozgalmakat csak annak jeléül fogja tekin'.eni, hogy e körül buzgólkodó népfajok már kinőtték magokat a gyermekkorból. E nemzetiség körüli hullámzások előtte politikai érettségnek jelei lesznek, és hogy azáltal érettebb, ez állam szabad, megelégedett polgárokat nyer szolgai jelleműek helyett; ellenben egy szűkkeblű, riváldtó ember ezekben csak forradalmat, separatizmust lát és a nemzetiségi természetes jogok megadása vagy megvédése tárgyában felszólalókat lázadóknak, rajongóknak fogja bélyegezni és így a maga természetes jogai körül eszmélni és felszólalni kezdő népfajokat néhol a nagyobb népek mindjárt kezdetben a közügy nagy kárára lehangolni igyekszenek. Ez a sors különösen a ruthének sorsa. Ily polgártársak nem tudják azt, hogy a természeti jogok, minő a nemzetiségi jog is, szabadsága felöl támadt eszméket és vágyakat habár egy kis időre megakadályozni igen, de az emberi szívből kiirtani nem lehet. A nemzetiségi eszmék olyanok, mint a tavaszi növény, mely ha egyszer a föld gyomrából kibújt,, kalapáccsal sem lehet többé visszaverni a földbe. Az 1847/8-ki országgyűlésen a honatyák az alkotmánynak minden honpolgárra kiterjesztése által azt akarták elérni, hogy az ország sorsa necsak néhány százezer kiváltságos polgár erejére, hanem 14 millió nép alapjára építtessék, mert így az alkotmány épülete erősebb, hazánk függetlensége és jövendője biztosabb lesz; a szabadságnak minden honpolgárra kiterjesztése által el akarták érni azt, hogy az egyenjogúság alapján a polgárok közt a testvéri szeretet, egyetértés és Összetartás megállapíttassék. Azonban a nemzetiségi jog felett határozni részint a sebesen egymásra rohanó nehéz körülmények miatt, részint hogy a közvélemény ez iránt jobban fejlődjék, a jövő országgyűlésre halasztotta. Azóta a nemzetiségi kérdés részint súrlódások által erősen kinőtte sajtó útján magát 5 Irományok II. k., 264—269. 1.