dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
levele alapján. Éz utóbbi hivatkozik Nógrád megyének 1666-ban kelt bizonyítványára, mely a család nemességének eredetét igazolja; továbbá felemlíti, hogy S. István és testvére, György, sem címeres levelüket nem tudják felmutatni, sem leszármazásukat nem képesek okirattal • bizonyítani, azonban négy (névleg felsorolt) tanú eskü alatt vallotta, hogy az emiitett testvérek a címerlevélben megnevezett S. Lukács gyermekei. Ennek alapján Csongrádmegye kiállította a fentebb említett bizonyságlevelet; Návay Pál főszolgabíró és Csűrik István főadószedő pedig ugyancsak eskü alatt azt igazolták, hogy S. Mátyás a Csongrádvmegye bizonyságlevelében említett S. István fia. 1 Jegyzőkönyveink a család tagjai közül felemlítik még S. József szőregi plébánost és ennek testvérét Mátyást. 2 A család róm. kath. Nemzedékrendi adatai ezek: N . N. LŐRINCZ I. LUKÁCS ISTVÁN I. 1666. 1666. 1666. Horváth Erzsébet | JÁNOS LŐRINCZ II. JŰDÍT"" ISTVÁN II. GYÖRGY J 1724. 1724. Csongrádm. Csongrádm. ^MÁTYÁS 1773. Csanádvm. Stanislavich. S. Miklós, csanádi püspök (1739—1750) és vármegyénk főispánja (1740—1750.), több rokonával együtt Mária Terézia királynőtől 1745. dec. 29-én címeres nemesi levelet nyert, melyet vármegyénkben 1746. dec. 22-én tartott közgyűlésen hirdettek ki. 3 A diploma megemlíti, hogy a S. család Bulgáriában nemesi szabadságban élt és több előkelő nemes családdal (Parchevich, Knezevich, Piacsevich, Brankovich stb.) szoros rokoni kötelékben állott. Nevesebb tagjai: S. Fülöp, nikápolyi püspök, aki Paulus Samosathenus követői közül sok ezer eretneket téritett vissza az Egyházba s akiknek nagy részét S. Miklós püspök a bánáti részeken telepitette le; S. Fülöp, az előbbi testvérének fia, Szt. Ferencz-rendi áldozó pap, aki, mint hittérő, félszázadot meghaladó időn át, vándorolt vidékről vidékre s különösen a török nép között szerzett sok hívet az Egyháznak; S. Mihály és János, akik I. Lipót király idejében résztvettek a törökök ellen viselt háborúban, amelyben a család több tagja részint elesett, részint fogságba jutott; végül S. Miklós, Szent Ferencz-rendi szerzetes, buzgó hittérítő, akit a pápa szentelt fel püspökké ; előbb nikápolyi püspök ; majd Szent Gellért örökét elfoglalván (1739.), 1740. január 2-án vármegyénk főispánja lett, mely méltóságába 1741. febr. 27-én iktatták be. 4 1 Ik. 1773. 770. 2 Ik. 1804. 1020. 3 Ik. 1746. 330. * Ik. 1741. 17. 20.
