dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
A temesvári püspöki levéltár adatai szerint 1 S. Miklós Craiovában, 1694. máj. 9-én született; atyja S. alias Pauliganich Mihály, anyja (valószínűleg Vuko de Branko) Ilona volt. Midőn a csanádi püspöki széket elnyerte, egyházmegyéjét beutazta, hogy mindenről kellő tájékozódást szerezhessen, amire annál inkább szüksége volt, mert nemcsak ő maga, hanem kanonokjai is idegen származásúak voltak. Egyházmegyéjének minden bajáról személyesen meggyőződvén, elsősorban a paphiány megszüntetésére törekedett; bevándorolt papokat, más egyházmegyék papjait s szerzeteseket vett fel egyházmegyéjébe s papnevelő felállítását szorgalmazta. Uj plébániákat szervezett (köztük az 1552. évben megszűnt csanádit is (1741.), ahol Falkenstein Béla csanádi püspök adományából templomot is építtetett 1743-ban); egyházmegyéjét 4 bánsági alesperességre osztotta, hozzávéve ötödiknek Makót, s általában sokat fáradozott annak felvirágoztatása érdekében. Mint csanádi püspök, hittérítő munkálkodását is buzgón folytatta — sa nemesi oklevele szerint — — ezren felül volt azok száma, kiket az Egyházba visszatéritett. Mint főispán, Csanádvármegye ügyeit lelkiismeretesen intézte s különös jóindulattal támogatta Makó városát, melynek M. Terézia 1740. szept. 28. 1741. dec. 30 és 1746. márc. 1-én kelt adománylevelei alapján földesura volt. 2 Az 1741. évi nemesi felkelés szervezésében vármegyénknek is hathatós segítséget nyújtott. 3 f 1750. április 26-án; tetemét a temesvári székesegyházban helyezték nyugalomra. 4 S. Miklós érdemei révén vele együtt S. Antal, Miklós püspök nagybátyja, S. Mihálynak Ferencz, Károly és József, Györgynek Antal és végül Gergelynek István és György nevü gyermekei is nemesi rangot nyertek. A S.-család tagjai közül, a fentemiitett Miklós püspökön kivül, megyénkben szerepeltek még S. Antal, püspöki jószágigazgató 5 és Ferencz, előbb vármegyénk főjegyzője (1747.), majd pedig főadószedője (1757). 6 Címere: ezüstszínű, balharánt pólyával vágott paizs; a pólyán P. R. E. F. felírás; 7 felső kék mezőben hatágú arany csillag; alsó vörös mezőben lovon ülő, strucctollas sisaku, páncélos vitéz, baljában feketenyelü arany zászló. Sisakdísz : kardot tartó vértezett kar. Takarók : arany-kék, ezüst-vörös. A család, melynek több tagja Aradmegyében élt, 8 valószínűleg még a XVIII. század folyamán elköltözött megyénkből, mert a későbbi nemesi öszszeirásokban a neve nem szerepel. Strezsán (karánsebesi). S. Tamás, Tivadar, Péter, Mihály és Nesztor nagylaki lakosok a károlyfehérvári káptalan által 1810. márc. 10-én kiadott nemességigazoló bizonyítvány alapján nemességük elismerését és kihirdetését kérték. Vármegyénk a folyamodók kérését elutasította, mivel leszármazásukat hiteles okiratokkal nem igazolták. 1 Dr. Szentkláray J. : A csanádegyházmegyei plébániák története I. 81., 125., 126., 128., 683., 684. — Dr. Kováts S.: A csanádi papnevelde története (1806—1896.) 49., 52., 53., 97., 112., 414. 2 Cs. 1. Makó város iratai 1151—1804. B. sz. — B. II. 368. 3 Ik. 1741. 60., 68. 4 Ik. 1750. 591., 595. & Ik. 1745. 265., 267. 6 Ik. 1747. 341. — 1750. 624. — 1757. 662. — 1759. 27. 7 „Pro rege et fide" jelentéssel. 8 Márki II. 708.
