Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Összefoglalás

Munkám talán leglényegesebb eredményének azt tartom, hogy kimutattam: nyugati külkereskedelmünk 1542-ben nem passzív volt, hanem erősen aktív. Paulinyi megállapítását a passzív mérlegről a középkor végére vonatkozólag sem látom bizonyítottnak, bár vannak olyan tények, amelyek ezt esetleg valószínűvé tehetik. A pozsonyi vámnapló adatai.azonban nem tartoznak ezek közé. Ezek az adatok a bizonyításra két okból nem alkalmasak, először azért, mert Pozsony csak egy vámhely volt a sok között, másodszor azért, mert kifejezetten behozatali vámhely volt. Az 1542-ből fennmaradt 15 vámnapló között a pozsonyi is megvan. Pozsony 1542-ben is kimagasló szerepet játszott a külkereskedelmi áruforgalom lebonyolításában. A behozott áruknak 69,69%-a Pozsonyon át jött be az országba. A kivitt áruknak azonban csak 9,41 %-a hagyta el Pozsonyon keresztül az országot. A Pozsonyon át haladó forgalomnak 76,43 %-a behozatalt jelentett. Az egész áruforgalomban Pozsony 27,75%-kal részesedett. Pozsony forgalmából tehát az ország egész nyugati forgalmára következtetni nem lehet. Pozsony magas részesedését a behozatalból az magyarázza, hogy az ország határához közel fekvő vámhely volt, nemkülönben az a körülmény is, hogy a középkori távolsági kereskedelem Nyugat-Európából, illetve a német városokból Kelet felé vezető hagyományosan kialakult egyik útvonala a Duna mentén vezetett. A 15 harmincadhelyet, amelynek vámnaplói 1542-ből fennmaradtak, 3 csoportba soroltam. Két csoport, a Dunától északra fekvő pozsonyi és a folyótól délre eső soproni, még Mária özvegy királyné kezén volt, a kiviteli vám felét azonban a pozsonyi csoportnál a magyar, a soproninál az alsó-ausztriai kamara szedte. A pozsonyi csoporthoz Pozsonyon kívül Stomfa és Gajár, a sopronihoz Sopron mellett még Nezsider, Zurány, Járfalu, Oroszvár és Óvár tartozott. A harmadik, a nagyszombati csoport helyei a Dunától északra feküdtek és Thurzó Elek kezén voltak. A kiviteli vám felét itt is a magyar kamara szedte. E csoporthoz Nagyszombat, Szempc, Szakolca, Szenice, Sasvár és Holics hivatalai tartoztak. Behozatal e csoport vámnaplóiban nem szerepel. Annál inkább a kivitel, amelynek 50,12%-a Szempcen, 30,39%-a pedig Nagyszombaton át haladt. Az egész forgalomnak 55,97%-át e 2 helyen vámolták el. A vámnaplókból az volt megállapítható, hogy a behozatal elsősorban a határhoz közel fekvő harmincadhelyeken került elvámolásra. Pozsonyon kívül a pozsonyi csoporthoz tartozó Stomfa, továbbá a soproni csoporthoz tartozó Zurány, Járfalu és Oroszvár voltak elsődlegesen behozatali helyek. A soproni csoporthoz tartozó Óváron, amely a határtól viszonylag távolabb feküdt, behozatali vámot nem is szedtek. Valószínűnek tartom, hogy ez volt a helyzet a határtól ugyancsak messzebbre lévő nagy kiviteli helyeken, Szempcen és Nagyszombatban is. Azok részéről, akik a külkereskedelmi mérlegre vonatkozó eredményt hitetlenül fogadták, 2 fő ellenérv hangzott el. Az egyik az, hogy a nagyszombati csoport harmincadhelyeinek naplóiban a behozatal nem szerepel. Erre fentebb már válaszoltam. A másik ellenérv az, hogy 1542 rendkívüli év volt, amikor a háborús események miatt a forgalom erősen lecsökkent, különösen a behozatal esett vissza. Szerencsére a pozsonyi és a soproni csoporthoz tartozó 9 harmincadhely vámnaplói nemcsak 1542-ből, hanem 1544-ből és 1545-ből is fennmaradtak. Ezek azt mutatják, hogy 1542 forgalma semmivel sem volt kisebb, mint 1544-é és 1545-é. 1542 nem volt