Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Összefoglalás

rendkívüli év. Az 1542-i vámnaplókból megállapított eredmények az 1540-es évekre, de legalább azok első felére is helytállónak bizonyulnak. Azt sajnos források hiányában nem tudtam megvizsgálni, így bizonyítani sem, hogy a nagyszombati csoport vámhelyeinek, elsősorban Nagyszombatnak és Szempcnek, a forgalma 1544-ben és 1545-ben nem lett-e jóval nagyobb, mint amilyen 1542-ben volt. Általában az volt megállapítható, hogy az ország 3 részre szakadása a külkereskedelmi áruforgalomra, legalábbis a nyugatira, nem járt olyan káros hatással, mint ahogyan gondolni lehetett. Ebben feltehetően szerepe volt a Magyarországra is kiterjedő európai agrárkonjunktúra élénkítő hatásának. Az egész 1542. évi nyugati áruforgalom 465 225 forintos vámértéke ugyan önmagában állva kevésnek tűnik, de ha tudjuk, hogy a magyar kamara pénztárába ebben az évben csak 82421 forint bevétel folyt be, s hogy ez a bevétel I. Ferdinánd uralkodása idején egyetlen évben sem érte el a 200 000 forintot, már nem is olyan kicsi az 1542. évi vámérték. AZ ÁRUFORGALOM STRUKTÜRÁJA A külkereskedelmi mérleg kiviteli többletéből már sejteni lehet az áruforgalom további struktúráját. Két árufőcsoport emelkedett ki a többi közül: az élő állat kivitele, amely az egész forgalomnak 64,91, valamint a textiláru behozatala, amely annak 21%-át jelentette. Az utánuk következő élelmiszer az egész forgalomnak csak 5,30%-át adta, és egyenlő arányban oszlott meg behozatal és kivitel között. Az ásványi, fém-, üveg- és agyagáruból (3,23%), valamint a nórimbergi és szatócsáruból (2,32%) a behozatal, a bőr- és prémáruból (2,26%) pedig a kivitel volt a nagyobb. Ez az árustruktúra olyan ország gazdaságára jellemző, amelyben a mezőgazdaság produkálja a piacra kerülő termékfelesleget, az ipar pedig fejletlen. Az élő állat túlsúlyához a mezőgazdasági termékekben nyilván hozzájárult a román vajdaságokból Erdélyen át tranzit áruként érkezett marha. Tranzit a behozott textiláruk és vasszerszámok között is lehetett, ennek kimutatásával azonban nem foglalkoztam. Magyarország elsősorban az élő állat kivitelével és a textiláru behozatalával kapcsolódott be az Európa nyugati és keleti része között újonnan kibontakozó szárazföldi áruforgalomba. Ehhez járult a Thurzó—Fugger-féle rézkivitel, valamint a borexport Lengyelországba. Ezek azonban nem a szűkebb értelemben vett nyugati forgalomhoz tartoztak. A gabonakivitel feltűnő hiányának valószínűleg az a magyarázata, hogy az országban tartózkodó katonaság ellátása igényelte a termésfelesleget, de egyéb okai is lehettek. A KERESKEDŐK ORSZÁGAI Az áruforgalmat 8 ország kereskedői bonyolították le. Kettő közülük: Lengyelország és Itália jelentéktelen szerepet játszott, együttes forgalmuk sem érte el az egész áruforgalom 0,30%-át. Kimagasló szerepet a forgalom mindhárom vonatkozásában (behozatal, kivitel és teljes forgalom) a magyarországi kereskedők játszottak, az egész áruforgalomnak 75,58%-a az ő kezükben volt. Utánuk Ausztria (10,39%) és a Német birodalom