Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
kereskedők szerint külön-külön feltüntetve, ha többen közösen szállítottak. E hiányok és egyéb kisebb-nagyobb akadályok nehezítik, de nem teszik lehetetlenné a harmincadnaplókban foglalt adatok történeti-statisztikai módszer szerinti feldolgozását. A történeti-statisztikai módszerű feldolgozásnak az a lényege, hogy a feldolgozásra kerülő forrásanyagban — esetünkben tehát a harmincadnaplókban — foglalt adatokat először is minél kisebb részekre bontjuk, mégpedig olyan részekre, amelyekben van valami olyan jellegű azonos vonás, amit közös nevezőnek mondhatunk, aminek alapján egymással összevethetők. A következő feladat azután ezeknek az adatrészeknek vagy részadatoknak meghatározott, az adatok természetéből következő szempontok szerinti csoportosítása, statisztikai táblázatokba foglalása. Végül pedig le kell vonni a statisztikai táblázatok tanulságait, szavakba kell foglalni azt, amit a számok mutatnak, magyarázva és értékelve a tanulságokat. A harmincadnaplók esetében a legkisebb részadatok vagy adatrészek, amelyekre adataikat fel kell bontanunk, a következők: egy vagy társulva szállító több kereskedő által, egy harmincadhelyen át, egy alkalommal behozott vagy pedig kivitt, egyfajta áru. A közös nevező pedig, amelynek révén ezek az adatrészek egymással összehasonlíthatók, háromféle lehet: 1. az illető áru forgalmi vagy piaci értéke, amennyit a vevő az eladónak érte fizetett, 2. az illető áru után fizetett vám, amennyit a harmincados a szállítótól pénzben vagy más formában felvett és róla elszámolni tartozott, 3. az illető áru vámértéke, azaz ama értéke, amelynek alapján érte a vámot a vámszedés felségjogát élvező uralkodó által megállapított szabályok szerint fizetni, illetve szedni kellett. A 3 lehetőség közül az első nem alkalmazható, különösen nem akkor, amikor nem csupán egy, hanem több harmincadhelyen, más-más időpontban elvámolásra kerülő árukról van szó. Az egyes áruk forgalmi vagy piaci értéke, azaz eladási és vételi ára, helyileg és időbelileg is annyira eltérő, hogy különböző helyeken és időben elvámolt áruk értékének az összehasonlítására még akkor sem lenne használható, ha a történetírás illető ága, az ártörténet vizsgálata, bizonyos adatokkal szolgálni tudna. Ettől azonban még távol vagyunk. És ha még sikerülne is valamely árucikknek, pl. az ökörnek, valamely helyen, pl. a királyi Magyarországon, valamely időben, pl. 1542-ben, forgalmi vagy piaci átlagos értékét elfogadható pontossággal megállapítani, ezt az árucikket a királyi Magyarország vámhelyein át 1542-ben kivitt vagy behozott többi árucikkel csak akkor lehetne összehasonlítani, ha azoknak hasonló pontossággal megállapított forgalmi vagy piaci árát ismernők. De egyelőre sem az egyiket, sem a többit, nem ismerjük. A forgalmi vagy piaci értékkel való manipulációról így egyelőre le kell mondanunk. Nem alkalmazható a második lehetőség sem, az áruk értékének az utánuk fizetett vám összege alapján történő összehasonlítása. Ennek 3 oka van. 1. Egyes harmincadosok egyes szállítóknak bizonyos árucikkek vámjaiból bizonyos összeget elengedtek. Ezt mint relaxációt a vámnaplókban, minden indokolás nélkül, hol feljegyezték, hol nem. 2. Egyes szállítók, pl. a dunai naszádosok, bizonyos árucikket, pl. ökröt, vámmentesen vihettek ki az országból. A harmincadosok az ilyen eseteket a vámnaplókban feljegyezték, megjelölve a kivitt árut és annak mennyiségét. 3. Bizonyos árucikkek, pl. az ökör és a ló, után egyes harmincadhelyeken más összegű vámot szedtek, mint másoknál. A Dunától délre eső vámhelyeken 1542-ben mindig 50—50