Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

dénárt, az északra esőknél pedig általában 40—40 dénárt, olykor még annál is kevesebbet fizettek a szállítók. A különbözőképpen elvámolt ökröket számuk alapján egymással még össze lehet hasonlítani, de az egyéb árucikkekkel való összevetést az eltérő összegű fizetett vám már nem teszi lehetővé. Marad tehát mint egyedüli lehetőség a különböző áruk összehasonlítására, a közös nevezői szerep betöltésére: a vámérték. Az uralkodót felségjoga alapján megillető külkereskedelmi vám, Magyarországon a harmincad, Erdélyben pedig a huszad, 1542-ben lényegében értékvám volt, a behozott és a kivitt áruk értéke alapján fizették. Mégpedig az áruk értékének Magyarországon sem a harmincad, hanem, miként Erdélyben, a huszadrészét szedték mint külkereskedelmi vámot. Az áruk értékének azonban nem a forgalmi vagy piaci értéküket, az árukat tekintették, hanem azt az értéket, amelyet a vám szedésére jogosult uralkodó állapított meg. Ezt az értéket nevezzük az áruk vámértékének. A vámérték egyes esetekben azonos lehetett a forgalmi vagy piaci értékkel, az árral, általában azoban, a kincstár pénzügyi érdekében, nagyobb volt annál. Ezt az érdeket tartva szem előtt, időnként módosították az áruk vámértékét, emelték a külkereskedelmi vámot. Az uralkodó, illetve annak pénzügyi hatóságai, a kamarák megállapították az egyes árucikkek vámértékét és az annak megfelelő, a vámérték 1/20-át jelentő vám összegét. Az egyes árucikkekre eső vám összegét vectigal regiumnak nevezett vámtarifában foglalták jegyzékbe. Az I. Ferdinánd által 1539. június 11-én a szlavóniai harmincadhivatalok használatára kiadott vámtarifa (Regestum et ordo exigendarum tricesimarum in Regno Sclavoniae), amelyet 1542-ben a királyi Magyarország általunk tárgyalt vámhelyein is használtak, ha nem is mindenütt és mindenben annak megfelelően szedték a vámot, összesen 148 tétel vámösszegét tüntette fel.

61 Néhány példa ezek közül: 61 Egyes áruk tarifáját tartalmazza Lerchenfelder György pozsonyi királyi harmincados 1536-i utasítása. Orsz. Lvt. E 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. I. k. 14. — A szlavóniai harmincadhelyek részére 1539. június 11-én kiadott vectigal a bécsi Hofkammerarchivban, Gedenkbücher, Hung. 383. k. 158—161. lapjain található. Publikálta Rudolf Horvát: Regestum et ordo exigendarum tricesimarum in regno Sclavoniae címen. Vjesnik, XII. 230—235. — A magyar harmincadhelyek részére 1545. febr. 1-én adott ki vectigált I. Ferdinánd. Hofkammerarchiv, Gedenkbücher, Hung. 384. k. 188—197. Filmen az Orsz. Lvt.-ban. Ezt a vectigált régi magyar vámtarifák felhasználásával a magyar kamara állította össze. Erre nézve 1. Orsz. Lvt. E. 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1545. ápr. 28. 1 ló I fiatal csikó 1 ökör 1 tehén 50 dénár 25 dénár 50 dénár 32 dénár 2 dénár 3 dénár 5 dénár 10 dénár 80 dénár 1 forint 1 forint 1 db közönséges bőr 1 db ökörbőr 100 db hasi báránybőr 1 vég szindon vászon 1 vég londoni posztó 1 vég purpián posztó 1 vég stamet posztó