Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

IV. fejezet: A kereskedők

Mutatja természetesen azt is, hogy a kereskedői összlétszám miként oszlott meg a kereskedői országok, valamint a forgalom volumene szerinti kereskedői kategóriák között. A táblázat a kereskedői országok meghatározott rendjében halad, minden országnál feltünteti a forgalom volumene szerinti kereskedői kategóriákba tartozó kereskedők számát, százalékos megoszlásban a kérdéses országon, valamint a kérdéses kategórián belül. Megtudjuk belőle pl., hogy Morvaország kereskedőinek 75,23%-a kiskereskedő volt, ami a kiskereskedők 7,78%-át jelentette. A 8 kereskedői ország közül 5-ben nagy-, közép- és kiskereskedők egyaránt voltak. Csehországban a nagykereskedők hiányoztak, Itáliának csak középkereskedői voltak, Lengyelország egyetlen szállítója kiskereskedő volt. A 3 bizonytalan, illetve ismeretlen lakhelyű kategóriában sem szerepeltek nagykereskedők. Mindhárom kereskedői kategóriában a magyarországi szállítók abszolút és relatív száma volt a legmagasabb, legnagyobb arányban a nagy-, legkisebben a kiskereskedőké, míg az országon belül fordított volt a helyzet. Második helyen Ausztria, harmadikon pedig Morvaország állt, ugyancsak mindhárom kategóriában, az országon belül pedig fordított helyzettel. A szállítók 89,06%-a Magyarországon, Ausztriában és Morvaországban lakott, a többi 5 országban, továbbá a bizonytalan és ismeretlen helyeken csupán 10,94%-uk. A 3 vezető országban lakó nagy- és középkereskedők aránya még nagyobb volt, 95,57 illetve 94,17%, míg a kiskereskedőké csak 86,62%. — A3 vezető országon belül a nagy- és középkereskedők aránya Magyarországon volt a legnagyobb, a kiskereskedőké Ausztriában, Magyarországon pedig a legkisebb. A nagy- és középkereskedők aránya Morvaországban nagyobb volt, mint Ausztriában. — A nagykereskedők aránya Sziléziában még a magyarországit is meghaladta, a középkereskedőké pedig Itáliában volt a legnagyobb, 100%-os. A vámnaplókban általában minden ország kiskereskedői voltak abszolút többségben, Itália kivételével, amelynek csak középkereskedői szerepeltek. Legalacsonyabb pedig, ahol voltak, általában a nagykereskedők száma volt, Szilézia kivételével, ahol kétszer annyian voltak, mint a középkereskedők. Viszonylag sok volt a bizonytalan és ismeretlen lakhelyű szállító, 7 közép- és 68 kiskereskedő, az előbbieknek 1,94, az utóbbiaknak 6,45%-a. Összesen 75 szállító ebben a 2 kategóriában, több mint Sziléziában, a Német birodalomban, Lengyelországban és Itáliában együttvéve (8 közép- és 52 kiskereskedő, összesen 60 szállító). A MAGYARORSZÁGI KERESKEDŐK SZÁMA AZ ORSZÁGRÉSZEK ÉS A FORGALOM VOLUMENE SZERINT Az 58. táblázat azt mutatja, hogy a 953 magyarországi kereskedő számszerűleg miként oszlott meg az országrészek, azokon belül pedig a forgalom volumene szerinti kereskedői kategóriák, a nagy-, közép- és kiskereskedők között. A táblázat szerkezete azonos az 57. táblázatéval. A legtöbb kereskedő a déli rész területén lakott, 953-ból 523, 54,88%, az északi részen 409, 42,92%.