Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

volumene alig valamivel haladta meg a kivitelét, százalékos aránya azonban több mint kétszerese volt azénak. Ebben a lakhely-kategóriában valamennyi árufőcsoport képviselve volt. A forgalom volumene alapján az élelmiszer főcsoport részesedési aránya volt a legnagyobb, a kategória forgalmának több mint egyharmadát jelentette. Utána az állat és a kötött-szövött áru következett. Ez utóbbitól nem sokkal maradt el a bőr- és prémáru. Az árufőcsoportok kategórián belüli forgalmának egész forgalmukhoz való viszonyát tekintve is — figyelmen kívül hagyva az igen kis forgalmú faárut és vegyes árukat — az élelmiszer állott az első helyen, egész forgalmának közel egyharmadát e kategóriába tartozó lakhelyek kereskedői bonyolították le. Utána több mint egynegyedes aránnyal a bőr- és prémáru következett, 15, illetve 10%-on fölüli aránnyal szerepelt a nórimbergi és szatócs-, illetve az ásványi, fém-, üveg- és agyagáru. Az élelmiszernek ebben a kategóriában, ellentétben a másik kettővel, a behozatala volt nagyobb, közel kétszerese a kivitelnek. A többi árufőcsoportnál behozatal és kivitel viszonya megfelelt a másik két kategóriabelinek. Az állatnál, valamint a bőr- és prémárunál a kivitel, a többi főcsoportnál a behozatal volt nagyobb. Összefoglalóan azt állapíthattuk meg, hogy az árufőcsoportok forgalmának a lakhely-kategóriákon belüli volumenét tekintve, a nagy forgalmú kategóriában az állat és a kötött-szövött áru magasan kiemelkedett; a közepes forgalmú kategóriában a még kiemelkedő állat után második helyen az élelmiszer, a kötött-szövött áru pedig a harmadikon következett; a kis forgalmú kategóriában már az élelmiszer emelkedett ki az állat és a kötött-szövött áru előtt, ez utóbbitól a bőr- és prémáru nem sokkal maradt el. Ha pedig azt nézzük, hogy az árufőcsoportok forgalmának volumene milyen arányban oszlott meg a 3 lakhely-kategória között, azt láthatjuk, hogy a nagy forgalmú kategória lakhelyeinek kereskedői az állat és a kötött-szövött áru forgalmának több mint 90, az ásványi, fém-, üveg- és agyagáru forgalmának több mint 60, a nórimbergi és szatócsáru forgalmának közel 50, a bőr- és prémáruénak pedig több mint 40%-át, tehát részben abszolút, részben relatív többségét kezükben tartották. A közepes forgalmú kategóriába tartozó lakhelyek kereskedőinek a vegyes áruk forgalmának abszolút, az élelmiszerének pedig relatív többsége volt a kezén. A kis forgalmú kategória lakhelyeinek kereskedői pedig egyetlen árufőcsoport forgalmának sem abszolút, sem relatív többségét nem bonyolították le, kivéve a minimális volumenű faárut, amelynek teljes forgalma a kezükben volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a közepes forgalmú kategóriában az élelmiszerével majdnem azonos arányban szerepelt a nórimbergi és szatócsáru, s nem sokkal maradt el tőle a bőr- és prém-, valamint az ásványi, fém-, üveg- és agyagáru. A kis forgalmú kategóriában pedig, ha többséggel nem is, de 25%-nál nagyobb hányaddal szerepelt az élelmiszer, a bőr- és prémáru, továbbá a vegyes áruk.