Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

III. fejezet: A kereskedők lakhelyei

A KERESKEDŐI LAKHELYEK KATEGÓRIÁI ÉS A KERESKEDŐK ORSZÁGAI A 49. táblázat azt mutatja, hogy a kereskedői lakhelyek kategóriáinak, pontosabban: a kategóriákba tartozó lakhelyek kereskedőinek, az áruforgalma (behozatala, kivitele és teljes forgalma) miként oszlott meg a kereskedők országai között. A külföldi kereskedők behozatala az ő országaik szempontjából persze kivitel volt, kivitelük pedig behozatal. A táblázat szerkezete azonos a 48. táblázatéval. A lakhely-kategóriák, azokon belül az országok sorrendjében halad. Feltünteti az egyes országok forgalmának vámértékét forintban, a vámérték százalékos megoszlását behozatal és kivitel között, továbbá százalékos viszonyát egyrészt a kérdéses lakhely-kategória, másrészt a kérdéses ország egész forgalmának vámértékéhez. A nagy forgalmú lakhelyek kategóriájában a kereskedők országai közül Magyarország forgalma volt a legnagyobb, behozatala, kivitele és teljes forgalma egyaránt meghaladta a kategória forgalmának 70%-át. A második helyen Ausztria állott a 10%-nál nem sokkal nagyobb forgalommal. Lengyelországi, itáliai, valamint bizonytalan hovatartozású vagy ismeretlen lakhelyek nem szerepeltek ebben a kategóriában. E kategória lakhelyei, illetve azok kereskedői bonyolították le az egész áruforgalomnak (behozatalnak, kivitelnek és teljes forgalomnak egyaránt) több mint 90%-át. A kategóriában szereplő országok kategóriabeli forgalma egész forgalmuk 90%-a körül mozgott, kivéve Csehországot, amelynél csak 46,74%-os volt, de így is nagyobb, mint a többi lakhely-kategóriában. A kategória forgalmában a kivitel több mint kétszerese volt a behozatalnak, Szilézia, Cseh- és Morvaország forgalmában azonban a behozatal haladta meg a kivitelt. A közepes forgalmú lakhelyek kategóriájában is a magyarországi helyek kereskedőinek a forgalma emelkedett ki, 77,66%-kal. A második Itália volt 5,29%-kal. Ebből a kategóriából a lengyelországi és az ismeretlen lakhelyek hiányoztak. E kategória lakhelyei, illetve azok kereskedői, az egész forgalomnak csupán 5,35%-át bonyolították le. A kategóriában szereplő országok nagyobb részének kategóriabeli forgalma egész forgalmuk 1,26 és 5,50%-a között mozgott (az 5,50% Magyarországé volt), kivéve a 33,52%-os Csehországot, továbbá Itáliát, amelynek egész forgalma ebbe a kategóriába esett, valamint a bizonytalan hovatartozású lakhelyeket, amelyeknek kisebb hányada tartozott ide. A kategória behozatala egyharmada sem volt kivitelének, Sziléziának azonban a behozatala volt nagyobb, Itáliának, a Német birodalomnak és a bizonytalan hovatartozású helyek egyik részének pedig csak behozatala szerepelt itt. A kis forgalmú lakhelyek kategóriájában is Magyarország forgalma volt a legnagyobb, de csak 46,03%-os arányban. A közel 20%-os arányban szereplő ismeretlen lakhelyeket figyelmen kívül hagyva, 15,23%-kal Ausztria foglalta el a második helyet. Szilézia és Itália ebből a kategóriából hiányzott. E kategória az egész áruforgalomnak csupán 2,62%-át jelentette. A Német birodalom és Magyarország ezt az arányt sem érte el. Ausztria és Morvaország aránya meghaladta az átlagost, Csehországé megközelítette a 20%-ot, a bizonytalan hova-