Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
A pozsonyi harmincadot még II. Lajos adta zálogba tanácsosának, Szerencsés Imrének, akitől azután Mária királyné, II. Lajos özvegye örökölte. 19 Utóbb már nem a Szerencsés-féle zálogként, hanem mint királynéi járandóságot tartotta birtokában. 1542-ben azok a fiókhelyek tartoztak a még mindig Mária királyné kezén levő pozsonyi harmincadhoz, amelynek naplóit a fentiekben említett első kötet tartalmazza. Összevetve az 1498-i és az 1542-i helyzetet, azt állapíthatjuk meg, hogy Pozsonynak a Dunától északra fekvő 1498-i leányhelyei közül csak Gajár és Stomfa maradt meg. Szenice és Sasvár — amint látni fogjuk — más harmincadhoz került, Malacka pedig — eddigi adataink szerint — megszűnt harmincadhely lenni. Ami a Dunától délre fekvő 1498-i pozsonyi fiókokat illeti, ezek — Oroszvár, Járfalu, Zurány, és Nezsider — 1542-ben is megvoltak. Mint Pozsony leányhelye szerepel 1542-ben Sopron, amely 1498-ban még főharmincad volt. Sopron 1498-i fiókjai közül Ruszt és Szentmárton 1542-ben is megvoltak. Szerepel az 1542-i naplóban két további is: Kreuspach és Mervits, azaz Fertőrákos és Fertőmeggyes. Új harmincadhely 1542-ben a pozsonyi csoportban Óvár, amelynek történetéről a továbbiakban még szó lesz. A trencséni harmincadot már I. Ferdinánd zálogosította el 1527-ben 48 000 forint törlesztésére Thurzó Eleknek, aki akkor tárnokmester volt, majd országbíró és helytartó lett. 20 A záloglevél a trencséni leányharmincadokat is Thurzóra írja, de nem nevezi meg őket. Lehetséges, hogy ekkor még — miként 1498-ban — Nagyszombat is Trencsén fiókhelyei közé tartozott. Utóbb azonban — az időpontot egyelőre nem tudjuk pontosan meghatározni — a nagyszombati harmincad kivált a trencséni csoportból, önállósult. Egy későbbi záloglevél, amely keltezetlen szövegben ismeretes a magyar kancellárián vezetett királyi könyvből, de 1532 és 1534 között kelhetett, már külön említi a trencséni és a nagyszombati harmincadokat és azok leányhivatalait, mindkét csoportot Thurzó Elek országbíróra és helytartóra, valamint testvérére, Jánosra írva, annak a 40000 magyar forintnak a törlesztésére, amellyel az uralkodó Pápa várának és uradalmának átengedéséért tartozott nekik. 21 ly II. Lajos 1526. április 8-án biztosította Szerencsés Imrét, hogy a pozsonyi harmincadot addig nem veszi vissza tőle, amig annak jövedelméből a most kölcsönzött 1500 forint meg nem térül. Hatvani Mihály: Magyar történelmi okmánytár a brüsszeli Országos Levéltárból és a Burgundi Könyvtárból. I. k. Pest, 1857. 32. — E szerint a pozsonyi harmincad már korábban Szerencsés Imre birtokában volt. — 1526. július 20-án II. Lajos 10000 forintos kölcsön fejében kötötte le továbbra is a pozsonyi harmincadot Szerencsés Imre részére. Uo. 36—37. — Azt, hogy milyen leányharmincadok tartoztak a pozsonyi föharmincadhoz, ezekből az oklevelekből nem tudjuk meg. Nem tájékoztatnak erről azok a kimutatások sem, amelyek szerint Mária királynénak a jövedelme a pozsonyi harmincadból és a hozzá tartozó fiókhelyekről 1526. szeptember 8-tól 1531. március l-ig 31 297 magyar forint, 1539. december 31-ig pedig — az adminisztráció költségeit leszámítva — 65 196,40 magyar forint volt. (E kimutatásokból tudjuk, hogy a királyné Szerencséstől vette át a pozsonyi harmincadot.) Uo. II. k. Pest, 1858. 26—29. és 35. A pozsonyi harmincadhoz tartozott leányharmincadokról pontos tudomásunk csak 1542-ből van, éppen a harmincadnaplók alapján. 20 Az inscriptio az elszámolás kötelezettségének kikötésével történt. Orsz. Lvt. A 57. M. kanc. Ivt. Libri Regii. I. 56. 21 Orsz. Lvt. A 57. M. kanc. lvt. Libri Reg. I. 237. Thurzó 1532-ben lett helytartó. Ez a terminus post quem. Egy 1534. december 28-án kelt királyi mandátum szerint annis hiis superioribus kapta meg Thurzó a nagyszombati harmincadot és fiókjait. Orsz. Lvt. E 21. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1534. dec. 28. Egy 1534. jún. 20-án kelt utasítás szerint ekkor már Thurzóé volt a nagyszombati harmincadcsoport. Orsz. Lvt. E 136. Kincst. lvt. M. kam. Libri instruct. IX. 423. Ez a terminus ante quem.