Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
kell majd szüntetni, amint e harmincadok, amelyek akkor a nádornál voltak zálogban, újra kincstári kezelésbe kerülnek. Az 1498-i törvényben szereplő harmincadok névsora viszonylag teljesnek látszik. Egyedül az erdélyi helyek hiányzanak belőle, talán azért, mert Erdélyben a külkereskedelmi vámot nem harmincadnak, hanem húszadnak nevezték. Arra mindenesetre alkalmas ez a törvénybeli névsor, hogy összevetve a két 1542-i kötetben szereplő harmincadok névsorával, rávilágítson arra, vajon az 1542-ből fennmaradt naplók mennyiben tükrözhetik egyrészt a teljes, másrészt a nyugat felé irányuló egész magyar külkereskedelmi áruforgalmat. Az összevetésnél természetesen figyelembe kell vennünk, hogy 1498 és 1542 között 44 év telt el, mégpedig olyan négy évtized, amely Magyarország helyzetében gyökeres változást hozott. Az ország három részre szakadása a harmincadokra sem maradt hatás nélkül, illetve a külkereskedelmi áruforgalomra sem, amitől a harmincadok függtek. Az a körülmény, hogy a nándorfehérvári és a temesvári fő- és fiókharmincadok 1542-ben miért nem szerepelnek, nem szorul bővebb magyarázatra. E harmincadok akkor már nyilván megszűntek. Az erdélyi külkereskedelem a török hódítás hatására feltehetőleg visszafejlődött, de meg nem szűnt. Az erdélyi huszadok Mohács után János király, majd János Zsigmond kezére kerültek; kivételnek tekinthetjük, ha olykor I. Ferdinánd rendelkezett fölöttük. Ez történt pl. 1534-ben, amikor a brassói, nagyszebeni és besztercei huszadok jövedelmét 20000 magyar forint fejében lekötötte Pemflinger Márkus szebeni királybíró, valamint annak János fia és örökösei javára, azzal a feltétellel, hogy a magyar kamara ellenőrt küldjön ki a bevétel számontartására. 17 A brassói huszadot 1542-ben Brassó városa bérelte a királytól. A város két huszadosa által vezetett naplók a városi levéltárban fennmaradtak és 1896-ban publikálták is őket. 18 A kassai főharmincad és fiókhelyei időnként ugyancsak János királyságához, illetve az erdélyi fejedelemséghez tartoztak, általában azonban a Habsburg uralkodók rendelkeztek fölöttük. Az északnyugati Felvidék, a Dunántúl és Szlavónia harmincadhelyei pedig állandóan a Habsburgokat uralták. Ha ezeknek sorsáról akarunk közelebbit megtudni, a Habsburgok, pontosabban I. Ferdinánd pénzügyi politikáját, azon belül a harmincadigazgatás reformját kell megismernünk. Amikor I. Ferdinánd trónra került, az ország pénzügyeit ziláltan vette át, s uralkodása első éveiben a ziláltság még csak fokozódott. Az 1530-as évektől kezdve azután következetes, de lassú, lépésről lépésre haladó pénzügyi politikájával fokozatosan felépítette az államigazgatás új szervezetét, rendet teremtett az államháztartásban. Ez figyelhető meg a harmincadigazgatás újjászervezése, a harmincadjövedelemnek a kincstár számára történő biztosítása terén is. 1542-ben, amely évből az említett harmincadnaplók korunkra maradtak, ez az akció még korántsem zárult le, de már jelentős eredményekre vezetett. I. Ferdinánd uralkodásának kezdetén az uralma alá került Magyarország harmincadhelyei — amennyire helyzetüket az eddigi kutatás alapján ismerjük — mind zálogban voltak. Vagy még II. Lajos, vagy maga az új uralkodó zálogosította el őket. 17 Orsz. Lvt. A 57. M. kanc. lvt. üb. Reg. I. 236. Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt. Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt. III. B. Kronstadt, 1896. 185—215.
