Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

Sopron után Nezsider következett a sorban 14,24, majd Pozsony 10,36, Járfalu 5,61, Óvár 4,81, Sasvár 2,75, Stomfa 2,17%-kal. Nagyszombat, Szenice és Holics, a Dunántúlról pedig Oroszvár nem szerepel a vámhelyek listáján. A csoportok közül a soproni hajszálnyival megelőzi a nagyszombatit, a pozsonyi messze elmarad mögöttük. A harmincadhelyek részesedése a juh, disznó és vad állatcsoport forgalmában megerősíti azt, amit a kereskedői lakhelyek részesedése is mutatott, a mai Magyarország területén a Dunántúl északnyugati részében lakó kereskedők jóval nagyobb szerepét az állatkivitelnek ebben az ágában, mint amilyent a másik két ágban, a marha és a ló kivitelében játszottak. Érdekes erre rámutatni akkor is, ha tudjuk, hogy ez az ág az egész állatkivitelnek csupán 1,83%-át jelentette. AZ ÁRUK JEGYZÉKE Függelékként az árukról szóló fejezet szövegéhez következzék a vámnaplókban szereplő áruk latin nevének betűrendes jegyzéke. Célszerűbbnek láttam egy közös jegyzéknél külön jegyzékbe foglalni a behozatali, egy másikban pedig a kiviteli áruk latin neveit. A jegyzék a latin nevek mellett feltünteti azok magyar megfelelőit is, tehát egyben szótárut is szolgál. i